Jazzakadémiától a disznóólig

Gergely Gyula gitárművész és „biorezervátor”, a gondviselés kegyeltje

  • 2014. február 25. 11:45
Tudjuk, hogy a munka nemesít, de az mégiscsak túlzás, ha egy belvárosi művész Budapest és Párizs után a nehéz tanyai gazdálkodásban találja meg önmagát, vagy mégsem?
Jazzakadémiától a disznóólig

 

A gondviselés olykor a legváratlanabb módon segíti a személyre szabott utat. Élő bizonyíték erre Gergely Gyula barátom, aki bohém gitárművésznek indult a nagyvilágba és egy Péteri Tó környéki kis tanyán ért célba hívő családapaként. Feleségével harmadik gyermeküket várják. A család a hagyományos, archaikus vidéki életet választotta, a tányérra háztáji biozöldség és hús kerül, kemencével fűtenek, vályogból építkeznek, természet közeli munkás, de szabad életre nevelik gyermekeiket. Gyula szavaival élve „a tanyai lét lényege kicsiben olyan, ahogyan a Jóisten láthatja a világot nagyban: jó gazda módjára irányítja az élet állandó körforgását egy belső ökoszisztémában. A tanyán nincs céltalan időtöltés, minden munkafázisnak meg van az értelme, látványos, ízletes és kézzel fogható eredménye, ami boldogsággal tölti el a családot, engem pedig önmagam megtalálásához vezet emberileg és művészileg egyaránt”.

Gyula élete nem volt mindig ilyen kiegyensúlyozott és egyértelmű. Budapesti fiatal, bohém gitárművészként sokat hányódott. Mindig is a zene motiválta, de a művészetben szerinte nem lehetnek kalkulált lépések, ezért minden nemű lobbi tevékenységet elvetett. Ez a hozzáállás természetesen nem segítette elő szakmai érvényesülését az erősen belterjes fővárosi zenészvilágban annak ellenére, hogy még Snétberger Ferenc világhírű gitárművész is elismerte tehetségét. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszaka után a Kőbányai Könnyűzenei stúdió következett. Dolgozott a Back II Black és egyéb zenekarok roadjaként, reklámzenéket játszott fel, CD boltban volt eladó és utcazenészkedett Párizsban. Közel volt a siker gyakran tudatmódosított világához, pulzáló kultúrközegben élt, mégsem volt boldog. A nagyvárosi lét állandó konfliktusforrás volt alkotói munkájában. Folyamatos önértékelési problémákkal küszködött hol pozitív, hol pedig negatív irányban az éppen aktuális visszajelzések hatására. Az állandó mentális hullámzás terhe mellett természetesen nem alakulhatott ki egészséges jövőképe. Indulatok, stressz, agresszió, megnemértettség jellemezték mindennapjait, pedig nem akart semmi rosszat, csak a saját zenéjét játszani, „olyan zenét, amilyen még nincs”.

Segíts magadon, és az Isten is megsegít!- hangzik a régi mondás, amit Gyula komolyan is vett. Nyolc éve önszántából szakított a nagyvárosi művészlét sikerhajhász kliséivel és úgy döntött, hogy kiáll a sorból. A hívő, józan életet választotta, amiért a gondviselés triplán jutalmazta később. Megtalálta a családhoz vezető szerelmet, a boldog munka örömét és mindezek mellett művészileg is kibontakozhatott.

Elkezdett táncházba járni, ahol találkozott feleségével. Mivel Budapest a fiatal pár szerint csak akkor kecsegtet lehetőségekkel, ha kellő anyagi háttér is biztosított hozzá, így egyértelművé vált, hogy önellátó gazdálkodást szeretnének folytatni felesége szülőfalujában. A saját szabályaik szerint akartak élni lakbér, drága és egészségtelen élelmiszer, magas rezsi és utazási költségek nélkül egy zárt világban, a tanyán. Döntésükkel mérhetetlen boldogság érkezett életükbe, amelyet gyermekeik születése, a kis gazdaság épülése, szépülése csak fokozott.

Végül nem maradt el a váratlan művészi jutalom sem. Az önmagára utaltság és a mindörökké munka rövid időn belül önismeretre tanította művészünket. Az alkotás öröme letisztulva és hatványozottan jelentkezett. A gitár mögött már nem számított a kritika, csak a művészet maradt és a kifejezőerő mások felé. Gyula nem a nagyvilágban, hanem a kis tanyán talált rá önmagára.

Hogyan kötődik mesebeli történetünk és főszereplője Kiskunfélegyházához? Sokan tudják már, hogy Gergely Gyula művészetét nem tartja meg önmagának. Olykor fellép a városban és a környéken, valamint sikeres gitártanárként is dolgozik. Több tucat tanítvány fordul meg nála hetente a Rocktár Élőzenei Bázison. Alapító tagja az idén 5. alkalommal megrendezésre kerülő Kiskunfélegyházi Rocktábornak, ahol a gitár mellett zenekari játékot is oktat. Kimagasló létszámú tanítványait többek között saját, szenvedélyes oktatási módszerének, a tanár-diák együttzenélésen alapuló alternatív könnyűzenei pedagógiának köszönheti. A növendékek nála a zenei önkifejezést és a hangszeres játék örömét sajátítják el először. Első a hallás, az ösztön és a bennük szunnyadó zene előcsalogatása. Ha már szeretnek és valamilyen szinten megtanultak gitározni, akkor jöhet az elmélet is, amely természetesen nem maradhat el a további fejlődéshez.

Gyula története nem akar általánosítani, de üzenete kristály tiszta. A tanyasi élet mindenki számára elérhető, legyen szegény vagy gazdag, művész vagy üzletember. Az önismerethez a csendes, letisztult, természet közeli életen, hiten és munkán át is vezethet az út bármilyen ellentmondásos világból érkezik az ember.

 

Ónodi Árpád