• 2017. augusztus 1. 12:45

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

A költőre emlékezünk, aki talán itt született, talán nem. De, hogy ennek a városnak a porát taposta Kisgyermek korában, ahhoz nem fér kétség. Innen indult „nádparipán lovagolva”, s vált a legnagyobb magyar költővé. A mai napon halálára emlékezünk, mely legalább annyira titokzatos, mint születése – fogalmazott Rosta Ferenc alpolgármester, amikor a Petőfi Sándor halálának 168. évfordulójára emlékezőket köszöntötte július 31-én.

 

A köszöntő után Juhász István tanár, Petőfi kutató, Félegyháza díszpolgára összegezte a költő életútját, kiemelve belőle a félegyházi vonatkozásokat.  Életének utolsó szakaszáról így fogalmazott: „1849 januárjában kisfiát és feleségét Debrecenben hagyva Bem tábornok seregébe kérte áthelyezését. Január végén már részt vett a vízaknai, szászsebesi, szászvárosi ütközetben. Áprilisban hadi érdemeit Bem kitünteti.

Szinte már kísérteties, ahogy a sors 1849 májusáig mindent megad a költőnek, ami szíve vágya, élete célja volt. Van szerető hitvese, van gyermeke, él az édes jó anya …

Neve oly fényesen ragyog, mint 1848 március 15-én. A dicsőséges tavaszi hadjárat elérhető közelségbe hozta a teljes és végleges győzelmet: a szabad országot, a szabad nemzetet. Ezután néhány hónap alatt olyan mélységbe taszítja a fátum, amire nem volt példa küzdelmes életében. Elveszti szüleit, a hadseregben ostoba kicsinyességek miatt elviselhetetlen lett számára a szolgálat. A becsületében megsértett költő lemond őrnagyi rangjáról…..

S mire felzaklatott lelke meglelné a nyugalmat, a sors rendelését teljesítendő, Júliával és a féléves Zoltánkával Erdélybe indul. Családját Tordán hagyta Miklós református lelkésznél, ő pedig ismét Bem apóhoz csatlakozott. Bem tábornok fiáként, sírva ölelte magához: – Mon fils. mon fils… ismételgette franciául. Utolsó levelét július 29-én küldte Júliának…..

Két nappal később, július 31-én valahol Fehéregyháza határában, az Ispánkút környékén Petőfi Sándor szívét egy kozák lovas katona dzsidája döfte át. Vérpecséttel zárta le a Halál a leggyönyörűbb szívet, aki majd 1000 csodaszép verset dobogott ki nekünk.”

A beszéd után a megemlékezést szervező  városi önkormányzat, a Petőfi Emlékbizottság, a Kiskun Múzeum, a civil szervezetek, intézmények, valamint a pártok képviselői helyezték el koszorúikat a költő szobránál.

s. r.

 

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit

Félegyháza örökre magáénak tudja Petőfit