• Varga Katica
  • 2017. augusztus 11. 09:30

A Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar koncertje Lakiteleken

A Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar 2015 nyarán a Lakiteleki Népfőiskolán szerveződött határon túli és magyarországi fiatalokból Schwartz József kürtművész és karmester javaslatára, aki 1956-ban hagyta el Magyarországot, s lett a disszidens magyar zenészek által alapított Philharmonia Hungarica zenekar tagja. Később Németországban, Singenben volt a város zenei igazgatója, majd a rendszerváltás után hazatért Magyarországra. A Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar megalakulásával a karmester nagy álma vált valóra: egy zenekarban jelképesen egyesül a magyar nemzet.
A Nemzeti Ifjúsági Fúvószenekar koncertje Lakiteleken

 

2015 óta minden nyáron Lakiteleken találkoznak a zenészek. Idén is a népfőiskolán készültek éves koncertsorozatuk bemutatására. Fejér András harsonaművész és Szatmári Zsolt klarinétművész segítségével külön szólampróbákat tartottak a táborhét során, ahol ütemről ütemre haladva próbáltak csiszolni a zenei művek hangzásán.

A zenekar mesteri hangszeres játékát idén elsőként a népfőiskola Lakodalmas Házának impozáns termében hallhatta a közönség. A koncerten a Kárpát-medencei magyarok összetartozásáról zengett minden hang és az előadást bensőséges egyetértés hatotta át. A muzsika hallatán beleremegett a hálás közönség szíve, a koncert alatt érezhető volt, hogy itt egy húron pendül hallgató és művész egyaránt. Valami csodálatos erőtől duzzadó és egyszerre finom dallamok hirdették azt, hogy most nem csupán egy hagyományos koncertre érkeztek a vendégek.

Schwartz József és Nyers Alex karnagyok vezetésével az idei előadáson többek között elhangzott Rossini Sevillai borbély című operájának nyitánya, Kodály Zoltán Kállai kettőse, valamint Liszt Ferenc Magyar rapszódiája. Idén egy zenekari tag által írt darab ősbemutatójára is sor került. A zenészek azonban további meglepetést tartogattak. Miután visszatapsolták őket, bemutatták a Nemzeti Ifjúsági Zenekar indulóját, amelyet szintén a zenekar egyik tagja alkotott. A darabot maga a szerző vezényelte. A ráadás nem várt ajándék volt, megkoronázta az estet, amelyet sokan bizonyára soha nem felejtenek el.

A koncert végét jelző hangok valószínűleg sokáig ott zengedeznek majd a hallgatóság fülében, hiszen mindegyik hang azt erősítette meg az emberekben, hogy bárhová is sodort minket a történelem vihara, igenis jó magyarnak lenni.