Üdv a Klubban

  • 2013. december 17. 15:47
A kitartás gyümölcse címmel két oldalas bemutatkozó interjú jelent meg az egyik legrangosabb nemzetközi rockzenei magazin, a Metal Hammer decemberi számában az idén 5 éves Rocktár Élőzenei Bázisról. Ezzel a kiskunfélegyházi Rocktárt vezető Ónodi Árpádnak és csapatának a vidéki élőzenei kultúra életben tartása terén végzett munkáját ismerte el a szakma.

 

Idén ősszel ünnepelte 5. születésnapját a kiskunfélegyházi Rocktár Élőzenei Bázis. A hely élő bizonyítéka annak, miként lehet egy magyar kisvárosban, a gazdasági válság súlytotta években egy prosperáló, kiválóan működő zenei klubot létrehozni. A Rocktár története Ónodi Árpád klubvezető és a Plain-Rock Egyesület története is, amely most Cselőtei László interjújából bontakozik ki.

Mióta kitört a válság rengeteg helyről hallani, hogy a hazai klub élet haldoklik. Sok vidéki hely be is zárt, egyszerűen nem lehet rentábilisan fenntartani egy ilyen intézményt. Erre cáfol rá a kiskunfélegyházi Rocktár, amely a válság kitörésekor indult és az elmúlt öt évben lett sikeres, a város egyik legjelentősebb kulturális intézménye. Persze, ehhez kellett egy olyan ember, mint Ónodi Árpád, aki a nulláról, rengeteg ötlettel, segítséggel és éjjel-nappali munkával építette fel a rendszert, valamint az általa vezetett Plain-Rock Egyesület, amely a helyi zenészekből verbuválódott erős önkéntes közösség.

A Rocktár 5. szülinapi buliján látogattam el hozzájuk, amit egy hatalmas Tankcsapda-Subscribe koncerttel ünnepeltek a helyiek. A klub hangulatos, otthonos, mindenhol fotelek, ücsörögő helyek. A bárpult könnyen megközelíthető, akár a koncert teremből is. A hely tele volt emberekkel, ami nem is csoda ilyen fellépőkkel. Azonnal azt éreztem, itt én is szívesen ellennék délutánonként, esténként, hétvégenként.

Kiskunfélegyháza egy mindössze harmincezer fős kisváros az Alföldön, ráadásul Kecskemét árnyékában. Honnan vetted a bátorságot, hogy 2008-ban, az országban uralkodó általános pánik ellenére belefogj a klubozásba?

“Az az érzésem, hogy az én történetem nagyban hasonlít a sok más hazai klub alapítójának a történetére. Dobosként tevékenykedtem a Black Szakadt nevű Black Sabbath tribute zenekarban. 2006-ban alakultunk. Rengeteg motoros és zenész haverunk hívott minket találkozókra és koncertekre. Mi naívan azt hittük, hogy ilyen a világ, minden megy magától. És akkor miért ne csinálnánk egy rock klubot mi is? A helyi művelődési házban havonta egyszer megrendeztük a Harcosok Klubja című koncert sorozatot. Ennek az volt a koncepciója, hogy egy helyi zenekar mellé mindig meghívtunk egy budapesti vagy más városből érkező bandát. Iszonyat jó bulikat csináltunk. De fél év után bezárt az Ifjúsági- és Közösségi Ház. Nem volt hová mennünk. Rátaláltunk az öreg laktanyaépületre a vasútállomástól néhány méternyire, ahol hajléktalanok laknak, ki vannak törve az ablakai, de nézzük meg. Be is másztunk. Úristen, gondoltam, ez egy kb. hatszáz négyzetméteres öreg épület nyolcvan centi vastag téglafalakkal, ideális hely egy élőzenés klubhoz! Néhány méterre van egy lakótelep, de semmi sem hallatszik ki, amikor koncert van! Kibéreltük az Önkormányzattól. A fűtés volt a legnehezebben megoldható probléma. Csak a nagy teremben vannak konvektorok. Koncert napokon itt reggel befűtünk és az általunk kiépített levegő keringetési rendszeren keresztül juttatjuk el a klub többi részébe is a meleget. Mindezt bontott csövekből, bontott ventilátorokból építettük saját kezünkkel, csináld magad mozgalom keretében! 2011-ig gond nélkül tudtunk működni. Akkor volt egy nehéz pillanat, mert ki akartak minket tenni a hiányzó gázóra miatt, amelyet albérlőként nem is nekünk kellett volna felszerelni. Végül meg tudtuk hosszabbítani a bérleti szerződésünket az ügyben kialakult hatalmas közönség- és médiatámogatás segítségével. Bár a gázóra kiépítését végül nekünk kellett finanszírozni, erre is akadt segítség! Meghirdettem, hogy támogatást kérünk, mert különben elveszik a helyet és a közönség mindössze egy hónap alatt, több, mint hétszázezer forintot dobott össze nekünk! Ennek az emlékére tartjuk meg azóta minden évben az ingyenes Gázmérő Fesztivált!”

Mindezt egyedül koordinálod?

“Én vagyok az, aki összefogja az egészet, de természetesen komoly csapatmunka áll a siker mögött. A klubot egyesületi formában működtetjük. Huszan vagyunk tagok, mind zenészek. De van köztünk rockzenész és komolyzenész is. Három helyi zenekar alkotta a kemény magot, a többiek már úgy kerestek meg minket, hogy beszállnának, segítenének. Az elején fogalmunk nem volt semmiről, azt sem tudtuk, mik az egyesületi lét jogi szabályait. De követtük az ügyvédünk és könyvelőnk utasításait és végül elkezdett működni a dolog. Akkor hirdették meg a PANKK pályázatot. Beadtunk mi is egy anyagot és magunk is megdöbbentünk, hogy teljesen kezdő egyesületként megszavaztak nekünk másfél millió forintot! Abból tudtuk megvenni a hangtechnikát. Azóta is folyamatosan részt veszünk pályázatokon. A civil szervezetek működésének elősegítésére kiírt NKA és NEA pályázatokon is nyertünk és programokra is sikerült pénzt keríteni ugyanebből a forrásból. De másképp nem is menne, mert a gyakran harminc-ötven fős underground koncertek nem állnak meg a lábukon. Olyan rezsije van a hatalmas helynek, ami minden pénzt benyel.”

Ezek szerint te most már “csak” a pénzügyeket, szervezést intézed?

“De jó is lenne! Én itt ugyanúgy mindenes is vagyok. Ha kora délután érkeztél volna, akkor még láthattál volna munkás ruhában szaladgálni. Egészen a nyitásig folyamatosan fúrtam-faragtam. Csináljuk a Tős-Rock fesztivált is most már egy ideje. Na, az is olyan, hogy egy hétig nem alszom. Az alkohol például szerintem szóba sem jöhet egy főszervezőnek, egyszerűen nem fér bele a berúgás ilyen felelősségteljes munka mellett. Eleinte ritkán még én is eleresztettem magam (nevet), de természetesen mindig akkor történt valami incidens, ezért aztán ma már nem is gondolok az ivászatra, de azóta családapaként nem is hiányzik! Mi dolgozunk, hogy a többiek szórakozhassanak. Ez a rendezvényszervezés rendje, ezt vállaltuk.”

Csak rock bulikat szerveztek?

“Igyekszünk minél szerteágazóbb programokat kínálni. Nyilván a rockzene a fő csapásirány, de van itt táncház és jazzkoncert is. Igaz, megpróbálkoztunk az élő hip-hop műfajjal, de gyakran nem volt pénzük a beugróra a helyi rajongóknak. Gyakran kint az utcán szinte többen itták az olcsó Tescós piát, mint ahányan befizettek a koncertre. Mondtam nekik, gyerekek, én rocker vagyok, nem ehhez vagyok hozzászokva. Mi kevesebben vagyunk, de az tuti csapat! (nevet) Azért olyan előadókat, mint a Sub Bass Monster és a Punnany Massif beengedek, mert ezek profi élőzenei produkciók.”

Mi az, amiben ez a klub még több, mint egy átlagos rockzenés szórakozóhely?

“Mi gondolunk az utánpótlára is. Rájöttem, hogy a mostani zenész generáció nem olyan agilis, mint a miénk volt, akik tűzön vízen át mentünk, amíg eredményt nem értünk el. Nekik szükségük van a támogatásra. Ezért az induláskor kilakítottunk egy próbatermet. Ma már hét próbatermünk van! Jelenleg tizenkét zenekar próbál nálunk. Aztán bejött hozzám egy Gergely Gyula nevű srác, mondta, taníthatna-e a klub keretein belül? Mondtam, miért ne? Kiderült, a srác egy nagyon profi jazz gitáros. Ma már több, mint harminc tanítványa van, hetente háromszor oktat itt. Ezen felbuzdulva most beindítottuk a dob oktatást is. Látva a nagy érdeklődést Gyulával kitaláltuk, hogy legyen nyaranként rock tábor, ami az évek folyamán nagyon jó ötletnek bizonyult. Száznál is több résztvevő tanul itt. Gitár-, basszusgitár-, dob-, ének-, és zenekari játék oktatás folyik. Szegedről a Forte Acoustic szponzorál minket, adnak Cort gitárokat és Peavey erősítőket, amelyeken a gyerekek gyakorolhatnak. Hatalmas segítség ez nekünk. És most jön a hab a tortán, nemrég megnyitottuk a saját hangstúdiónkat is!”

Látod a klub jövőjét, a hosszútávú működés feltételeit?

“Régen néha elgondolkodom azon, hogy visszamegyek Németországba, ahol a klub megnyitása előtt öt évig dolgoztam! (nevet) Nyakig benne vagyok ebben a történetben, most már megy és úgy érzem lassan jönnek az elsimerések is. Megtanultam támogatásokat, pénzt szerezni ez egyesület működéséhez. Mindig elmondom, hogy nálunk komoly munka folyik, élőzenei kultúrával fogalkozunk, ez jó a gyerekeknek, mert olyan helyen töltik el az idejüket, ahol biztonságban vannak és értéket teremtenek. Ahogy terjed a jó hírünk az egyesülethez már kezdenek el befolyni az 1%-os adó felajánlások is. Sok helyről kapunk pozitív visszajelzést és ez erőt ad.”

Lehet még a klubot bővíteni?

“Hely már sajnos nincs, hiszen van kis termünk és nagy termünk, két büfénk, stúdiónk, oktatótermünk és hét próbatermünk is.”
Szerinted mi az ami még hozzájárult a klub sikeréhez?

“A promócióra nagy energiákat fektettem. Német-kommunikáció szakon végeztem az egyetemet és azt nagyon megtanították nekünk, hogy lényegében mindegy, mit csinálsz, csak beszéljenek róla. Minden fejlesztésünkből és sikerünkből igyekeztem és még ma is igyekszem sajtó hírt csinálni. Van itt például egy tehetséges kis srác, aki esténként Joe Satriani-kat játszik. Én még ebből is sajtóhírt kreáltam, mondván, a város legfiatalabb gitárosa lép fel ma este! És haraptak rá! A legtöbb klubvezető ott téved, hogy azt hiszi, nyálas dolog a médiával foglalkozni, nem true rocker, aki ezt csinálja. Pedig nagyot tévednek, ez az egyik legfontosabb része a működtetésnek.”
Annak, aki most szeretne klubot indítani, milyen jó tanácsot tudnál adni?
“Hát, lehet, hogy hülyén hangzik, de a legfontosabb, hogy ne igyon! (nevet) Tanuljon meg bánni a pénzzel. Csináljon egyesületet, pályázzon minél többet. Ha zenész az illető, akkor azt felejtse el, mert zenész aggyal klubot csinálni egyenes út a csődbe, közönség aggyal kell gondolkodni. A rockos, metalos hozzáállás, sztereotípiák a szervezésben nem működnek, azt meg kell hagyni a közönségnek. Nem lehet szempont, hogy te személyesen milyen zenét szeretsz. Egy jó klub műsorstruktúrája üzleti alapokon is nyugszik, azt kell hozni, ami működik. vidéki klubként is figyelni kell a piacot, az új tehetségeket. A személyes underground kedvenceidet menj el megnézni valamelyik pesti buliba, mint rajongó, mert ha nincs rá vidéken közönség, hiába hívod le őket magadhoz koncertezni tíz embernek. Ez keményen hangzik, de rengeteg ráfizetésem származott évekig a lelkendezésből. Másik fontos tapasztalatom a kollégák hibáiból okulva, hogy egy élőzenei klubot tutira megöl, ha diszkó eseményeket is tartasz benne. Ez egy teljesen más közönséget vonz. Ha az elejétől nem szoktatod rá az embereket, hogy pl. péntek élő koncert, szombat diszkó, akkor később ezt már nem lehet bevezetni. Megöli a helyet, elűzi az intelligensebb közönséget. A hitelesség nagyon fontos a közönség szemében. Egyébként pedig totál fanatikusnak kell lenni, hinni kell abban, amit csinálsz, az élőzene erejében!”

(Forrás: Hammer World Magazin 2013. december – 2014. januári szám)

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban

Üdv a Klubban