Az 56-os forradalom egyházi áldozatára emlékeztek a Rocktárban
Képgaléria
Brenner János 1931. december 27-én született Szombathelyen, mélyen vallásos családban, ahol mindhárom fiúból pap lett. Iskoláit a Püspöki Elemi Iskolában kezdte, a ciszterek pécsi gimnáziumában, majd a szombathelyi premontrei gimnáziumban folytatta. Az iskolák államosítása után Zircen mint ciszterci oblátus érettségizett, és Anasztáz néven felvették a novíciusok közé.
A szerzetesrendek feloszlatása után egy évig a budapesti Hittudományi Akadémia civil hallgatója volt, majd a szombathelyi egyházmegye papnövendékeként a szombathelyi szemináriumban, ennek bezárása után Győrben folytatta teológiai tanulmányait. 1955. június 19-én szentelték pappá. Az újmisés papot püspöke Rábakethelyre küldte káplánnak, ahol buzgó lelkipásztori tevékenységet fejtett ki, sokat foglalkozott a fiatalokkal. Mindez kiváltotta az egyházüldöző hatalom rosszallását, ami az 1956-os forradalmat követő megtorlások közepette csak fokozódott.
Brenner Jánost 1957. december 15-én, szombat éjjel sürgős betegellátás ürügyén kicsalták plébániai lakásából, ahol másnapi prédikációjára készült. A templomban nyakába akasztotta betegellátó tarsolyát, melyben az Oltáriszentséget vitte, és kísérőjével a dombtetőn keresztül vezető gyalogúton elindult Zsida község felé. A két falu között megtámadták és kegyetlen brutalitással 32 késszúrást ejtettek rajta. A közelben lakók orvost hívtak a sebesülthöz, de már nem tudtak rajta segíteni, a fiatal káplán meghalt. Az Oltáriszentséget bal kezével halálában is védelmezte. December 18-án a szombathelyi Szent Kvirin szalézi templom családi kriptájában helyezték örök nyugalomra. A hatóságok a temetésre összegyűlt híveket haza akarták küldeni, a szertartást csak a kihirdetett időpont után engedélyezték. Sírján újmisés jelmondata olvasható: „Az Isten-szeretőknek minden javukra válik!”
A halálát követő nyomozás során megpróbálták megfélemlíteni a környék lakosságát, mint ahogy valószínűleg a gyilkosságnak is ez lehetett a valódi célja. A fiatal pap emlékét azonban nem lehetett kitörölni, tisztelete egyre erősödött. A „magyar Tarzíciusz” vértanúságának helyén, Rábakethely és Zsida határában 1989-ben felépült az életáldozatának emléket állító Jó Pásztor-kápolna.
