Staféta - Az utolsó félegyházi címfestő
Képgaléria
Kis László képzőművésznek készült – a Petőfi Sándor Általános Iskolában Terescsényi Bandi bácsi mellett bontogatta szárnyait –, de miután nem sikerült művészeti szakközépiskolába bejutnia, olyan szakmát keresett, ahol hasznosíthatja kézügyességét és szépérzékét. Így lett Göblyös Simon címfestő mellett tanuló.
– Miután elvégeztem az ipari iskolát, Pesten tettem vizsgát. Az egész országból heten szereztünk címfestő szakmunkás bizonyítványt. A három tanulóév alatt 14 munkahelyen fordultam meg, többek között Budapesten, a jó hírű Puskás mesternél. Ő hagyományos technikával készítette a cégtáblákat még akkor is, amikor mások már gyorsabb és olcsóbb megoldásokra váltottak.
Kis Lászlótól megtudtuk: bár akad még néhány igényes, patinás hely, amely ma is ragaszkodik a hagyományos kézi eljáráshoz, sok más mellett a címfestő szakma is „áldozatul esett” a számítógépes eljárások elterjedésének.
Akadnak talán még Félegyházán akik emlékeznek az egykori Tejbisztró, a Sarki Bolt, a Centrum Áruház, a Fehér ló, vagy a Három Árva nevet viselő étterem tábláira, portáljaira, amelyek rendre magukon viselték Kis László keze nyomát. Lúdtollba beágyazott, hajból készült slepperét festékbe mártva írta tükörírásban a szövegeket, festette a szabályos betűket, a megrendelő által megálmodott képeket. Ezeket előbb enyvezett papíron megfestették, körbevágták, és úgy került az üvegre, ahonnan matricaként húzták le. Azt mondja, mint a legtöbb kézügyességet igénylő szakma: vagy benne van a címfestés az ember kezében, vagy nincs. Az övében benne volt.
A Simi bácsi mellett tanultakat később Kecskeméten, az Alföld Áruházban betűíróként kamatoztatta a félegyházi címfestő, de a vágott betűk lassan ott is átvették a kreatív kézimunka szerepét. Innen a félegyházi tiszti klubba került, ahol megismerkedett az új „szerelemmel” a fotózással és az amatőr filmezéssel. Alapító tagja volt a Wesel Hugó Fotókörnek, mellette jött a nyomtatás, a szitázás, és persze a számítógép. Innen csalta át dr. Fazekas István múzeumigazgató a Kiskun Múzeumba, ahonnan 28 évvel később nyugdíjba ment. Addig azonban megszámolatlanul rajzolta a betűket, s még sokáig munka után éjszakákon át dolgozott magánmegrendelései teljesítésén. 1985 óta ugyanis máig él másodállású cím- és reklámfestő vállalkozása.
Kis László szakmája utolsó képviselőinek egyike. Arra a legbüszkébb, hogy gyermekei – három lánya és fia – nem csak továbbvitték művészi ambícióit, de az ő egykori vágyait is megvalósították. Kis Virág például nemrégiben a Békás-kúttal örvendeztette meg a félegyháziakat.
Kis László kérésére Molnár Attila boncmestert kérdezzük a Staféta következő részében, hogy miként gondol a hétköznapokban a halálra.
Tóth Timea
