Staféta – Ahol az élet kezdődik
Piroska miután valóra váltotta édesanyja beteljesületlen álmát és szülésznő lett, a félegyházi szülészeten segítette életük legfontosabb napján az édesanyákat. Rövid kecskeméti kitérő után most ismét Kiskunfélegyházán dolgozik, a mozgásszervi rehabilitációs osztály gazdasági nővéreként. Jól érzi itt magát, de titkon abban reménykedik, hogy visszatérhet még eredeti hivatásához.
– Miután megszűnt Félegyházán az aktív ellátás, a kecskeméti kórházba mentem dolgozni, a szülészetre. Nagyszerű négy év volt az ingázás dacára is, de amikor a kicsi lányom elsős lett, és hívtak az új mozgásszervi rehabilitációs osztályra, úgy döntött a család, hogy a könnyebb utat választjuk. Itt helyben vagyok, egy műszakban dolgozom héttől háromig, nem kell éjszakázni, tudok a lányommal foglalkozni.
– Milyen volt a félegyházi szülészeten dolgozni?
– Nagyon összetartó, összeszokott társaság volt. Bár évekig a levegőben lebegett a bezárás, nem akartuk elhinni, hogy ez bekövetkezhet. Amikor aztán megtörtént, szinte mindenki sírt. A hely erőssége talán éppen abból adódott, ami gazdaságilag a veszte lett: a családias, baráti légkör. Ott minőségi időt tudtunk tölteni a kismamákkal, mély kapcsolatok alakultak ki, amire egy nagyobb intézményben sokkal kevésbé van mód.
– Mi vonzotta erre a pályára?
– Mindig közel állt hozzám az egészségügy, amihez minden bizonnyal köze volt édesanyám rajongásának. Ő szülésznő szeretett volna lenni, de a szülei nem engedhették meg maguknak, hogy a nyolc osztály után tanulni küldjék. A minta annyira bevésődött, hogy a nagylányom is ezt a pályát választotta. Közhelynek tűnhet, de az a fő motivációnk, hogy szeretünk segíteni másokon. Itt ki tudunk teljesedni. A lányom is a félegyházi kórházban dolgozik, megszerezte az ergoterapeuta felsőfokú szakképesítést, és stroke-os, illetve balesetet szenvedett betegeknek segít az úgynevezett finom mozgásokat visszahozni, emellett besegít a sebészeten is.
– Levezetett több száz szülést, világrahozott két saját gyermeket. Ön szerint mikor kezdődik az élet?
– Biológiai értelemben a fogantatás pillanatában, egy anya lelkében viszont akkor, amikor – az apával közös döntés eredményeként – elhatározza, hogy gyermeket vállal. Ennek a döntésnek meg kell érnie a szívünkben és a lelkünkben is. Én hiszek benne, hogy a kisbaba érzi ha várják, és hálás lesz ezért. Az édesanya pedig készüljön testével, lelkével az élet befogadására! Figyeljen magára, éljen és táplálkozzon egészségesen, tartózkodjon a káros szenvedélyektől!
– Mi a helyzet az abortusszal?
– Nem vagyok abortuszpárti, de nem is ítélem el azt, aki ezt a megoldást választja. Azt gondolom, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor meg kell adni az ilyen döntés jogát az édesanyának.
– Voltak-e különösen emlékezetes szülések a pályafutása alatt?
– Néhány édesanya különösen a szívemhez nőtt. Volt, akinek mindhárom gyermekét én segítettem világra, a harmadikat már Kecskeméten, de ott is ragaszkodott hozzám. Ez nagyon jól esett. Családon belül például ott lehettem a sógornőm mellett ezen a fontos napon. Az együtt átélteket soha nem felejtjük el, a kapcsolatunkat rendkívüli módon elmélyítette.
– Visszavágyik a hivatásához?
– Jól érzem itt magam, nagyon jó a kollektíva, és a jelenlegi élethelyzetembe sokkal jobban beilleszthető ez a munka és munkarend. De ha lehetőség nyílik rá, szeretnék még ott bábáskodni a jövendő kis életek megérkezésénél. Nem tudom, hogy lesz-e még Félegyházán szülészet, de titkon abban bízom, hogy leszek még itt szülésznő.
Csuka Piroska Bazsó Ritának, az Univer marketingvezetőjének adja át a stafétát, akitől azt szeretné megtudni, hogyan illeszthető össze egy sikeres, egyedülálló nő életében a gyereknevelés és a karrier.
