Láthatatlan Fény – Bucsu Alinda kiállítása a Hattyúházban

November 25-én a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban került sor Bucsu Alinda művésznő Láthatatlan Fény c. kiállításának megnyitójára. A tárlatot Szabó Ildikó, Holló László-díjas képzőművész nyitotta meg, Zsirmik István, Könyves Mirjam és Nemes Levente pedig zenével és versekkel tették hangulatosabbá a rendezvényt. A művészt a kiállítás megvalósításának menetéről, terveiről és munkájáról kérdeztük.

- A most megtekinthető képek hogyan kerültek a Hattyúház falára? Mikor készültek?

- Most azt mondhatom, hogy ez egy összefoglaló kiállítás. A régi munkáimhoz képest, egy újabb fonalon indultam el. A legkorábbi képem 2008-ban készült, ám a legtöbb alkotást idén készítettem. A fények és az árnyékok kaptak hangsúlyt ebben a kiállításban. Azt ábrázolják, amit egy ember átélhet élete során. Tulajdonképpen az élet fény- és árnyoldalait kíséretem meg bemutatni úgy, ahogyan azt én látom.

- Miként születik meg egy alkotás?

- Mindegyik kép sajátos, és ezért az összes másképp születik. Néha séta közben megpillantok valami szépet, amit később lerajzolok, máskor meg megálmodom, elképzelem: elindul egy gondolatfolyam, ami által kiteljesednek az érzéseim és ezeket valósítom meg.

- Melyik témakörben szeretsz alkotni?

- Ez változó. Régebben a gyerekek világával szerettem foglalkozni. Azzal, amivel játszanak, ahogyan játszanak, ahogyan látják a világot. Később a mesék világába merültem el. Egészen érdekes, hogy a festés mellett a meseírással is foglalkozom, így azt gondolom, ez a két tevékenység egymást építi és fejleszti.

- A művészet mellett a civil életben mivel foglalkozol?

- Rajztanárként dolgozom, ezért úgy érzem, a gyerekekkel való közösség is felkészít, ötletet ad és fejleszt. Az ő őszinteségük és tiszta gondolkodásuk, hogy nem bonyolítanak túl dolgokat, sokszor megjelenik az alkotásaimban.

- Mely színeket kedveled a legjobban?

- A képeimen leginkább a harsány színeket használtam, viszont kedvelem a tiszta színeket is. Ez olyan mint az élet: valamikor nagyon szép, tisztának látjuk, de sokszor a sötétebb oldalait is megtapasztaljuk. Munkáimban most kezdett az árnyékvilág szerepet kapni, mert próbáltam kisöpörni az életemből, de aztán rájöttem arra, hogy az életnek ez a kíméletlenül realista része nem feltétlenül rossz.

- Összevetve a képek üzenetét, ez mennyire vidám, vagy szomorú üzenetet közlő kiállítás?

- Úgy gondolom, hogy egyáltalán nem szomorú. Ez a kiállítás pont olyan, mint az élet. Mindenki azt a szeletet veszi ki belőle, amit akar. Olyanná alakítja, amilyenné szeretné.

A kiállítás január 13-áig látogatható a könyvtár nyitvatartási idejében. Az alkotásokat meg is lehet vásárolni.

Kövessen minket a Facebookon is!