Az Év Vendéglátó Vállalkozója mer nagyot álmodni
– Valóban a fodrász szakmát cserélte fel a vendéglátásra?
– Így történt. Miután a szüleink elváltak, bátyámat és engem fodrász édesanyánk egyedül nevelt fel. Ahogy mondta, egy olló, meg egy fésű segítségével. Ezért biztatott engem is arra, hogy válasszam ezt a számára biztonságot adó pályát. A Kossuth Lajos Középiskolában szereztem fodrász végzettséget, és szép sikereket értem el a szakmában. Minden újdonság érdekelt, szalontréningeket tartottunk, szóval, mint mindent, ezt is teljes odaadással csináltam. A vendéglátás iránti vonzódásom viszont továbbra sem lankadt. Munka mellett érettségit szereztem, és elvégeztem egy vendéglátós iskolát. Végül édesanyám is belátta, hogy ez tesz boldoggá. A Csillag vendéglő tulajdonosa Illés bácsi elhivatottsága és embersége adta az alapot, ami elindított a pályán. Több jó nevű helyen dolgoztam, míg megtanultam a szakma csínját-bínját, és szert tettem arra a tudásra, amire már építkezni lehetett.
– Mikor érlelődött meg a saját étterem gondolata?
– 1996-ban férjhez mentem, 1998-ban megszületett Fanni lányom. Amikor öt éves volt, kiköltöztünk a férjem után, aki akkor már évek óta Németországban dolgozott. Akkor jöttünk vissza Félegyházára, amikor Fanni iskolába ment. 2007-ben megszületett Hanna lányom, és akkor már tudtam, hogy végérvényesen a vendéglátással szeretnék foglalkozni. Először egy ázsiai gyorséttermet nyitottam a Wesselényi utcában. Bármennyire is kedvelték azonban a vendégek, a bérlemény költségei elvitték a hasznot, így be kellett zárni. Saját étteremről álmodoztam, amire 2011-ben teremtődtek meg a feltételek, amikor megvettük a Damjanich utcai ingatlant az önkormányzattól. Az egykori idősek otthonát teljesen átépítettük. Így már az épületet is a saját ízlésemre formálhattam.
– Milyen éttermet álmodott meg?
– 1912-től működött Félegyházán, a jelenlegi Móra tér helyén a Ring-kert, ami az államosítás után a Rózsakert nevet kapta. Ennek a több száz fő befogadására alkalmas, zenés szórakozóhelyként is közkedvelt étteremnek a hagyományait szerettem volna feleleveníteni és továbbvinni. Ez mindenekelőtt a magyaros ízekben, a vendégközpontúságban és a minőségben nyilvánul meg. Mindenképpen új színt szerettem volna hozni a félegyházi vendéglátásba. A fő célkitűzésem az volt, hogy helyben elérhető legyen az itt élők, az itt dolgozó vállalkozások és vendégeik számára a legmagasabb színvonalú kínálat és kiszolgálás, beleértve a legújabb trendeket is. Én kitaláltam ezt kicsiben, aztán az évek során a vendégek közreműködésével alakult, formálódott a mai állapotig.
– Kik voltak ebben a segítői?
– Mindenekelőtt a férjem. Amellett, hogy támogatott az álmom megvalósításában, és hősiesen tűrte, amikor a „harmadik gyerekem” bizony sok időt és figyelmet vett el a családtól, hentesként nagyon sokat segít. A nálunk elvárt színvonal minőségi alapanyagok nélkül nem volna tartható. Ezért nagyon fontos partnereink a fix, bevált beszállítók, akik ismerik, és szem előtt tartják az igényeinket. Egy teljes évbe tellett, amire összeállt a csapat. Juhász Gábor főszakács és Nagy Csaba főpincér oszlopos tagjai a vállalkozásnak, fő mozgatórugói a folyamatos megújulásnak, a legkorszerűbb technológiák, trendek meghonosításának. Agilisak, éhesek a fejlődésre, és erre inspirálják az egész csapatot. Hiszen az önmagában kevés, ha az adott fogást a főszakács kiválóan készíti, meg kell tanítania a többiekkel is. Négy szakács van, és a vendégnek ugyanazt a minőséget kell kapnia, bárki áll is közülük a tűzhely mellett. A konyhával párhuzamosan a felszolgálás is folyamatosan fejlődik. Kevés vidéki étterem büszkélkedhet például azzal, hogy tükörfelszolgálásra is képes a csapata. Ilyen színvonalú munkához elengedhetetlen a konyha és a pincérek közötti harmónia. Bevált csapat áll mögöttem továbbá a dekorostól a zenészig, ami lehetővé teszi a rendezvények komplett kiszolgálását. Fontos segítőim továbbá maguk a vendégek. Itt mindent ők alakítanak. Évről évre megújul az étlap, 200 főig már akár saját felszereléssel tudunk kitelepülni, de ennél nagyobb rendezvényeket is képesek vagyunk megszervezni.
– Hogyan fogadta a Príma-díjat?
– Teljesen váratlanul ért. Úgy hívták fel a figyelmemet arra, hogy a jelöltek között vagyok, amit már önmagában nagyon megtisztelőnek tartottam. Annak a lehetősége, hogy meg is nyerhetem, fel sem merült bennem. Amikor a díjkiosztó gálán elhangzott a nevem, tényleg azt hittem, hogy rosszul hallok. Az első ember, akit felhívtam az örömhírrel, Juhász Gábor főszakács volt. Utána összehívtam a stábot, megköszöntem mindenki munkáját, és emlékeztettem őket arra, hogy többé végképp nincs helye kompromisszumnak fegyelemben, tisztaságban, vendéghez való hozzáállásban, morálban, légkörben… És elsősorban nem azért, mert egy ilyen elismerés után sokkal kritikusabban és nagyobb elvárással figyelik a munkánkat. Hanem azért, mert magunknak tartozunk azzal, hogy megőrizzük, amit felépítettünk.
– Mihez kezd az ember, amikor teljesül az álma?
– A régit tökéletesíti, és mellette újakat tűz ki. Nagyon büszke vagyok a Rózsakertre, és kimondhatatlanul hálás azért az isteni támogatásért, aminek nap, mint nap érzem az erejét. Ezen az álmon azonban sokat kell még dolgozni. Persze szövögetek ábrándokat a továbblépésről is. Ma még elérhetetlennek tűnik, de például egy 400-500 fős rendezvényház létrehozásáról, ami mögött igényes szálláshelyek is állnak. Mert szerintem az álmodozás előrevisz, motivál, és a képességeink kiaknázására serkent. A lányaimat is arra biztatom, hogy merjenek nagyot álmodni.
Tóth Timea
