175 éve született Magyar Gábor tanár, piarista szerzetes, iskolaigazgató
Tanított a piarista rend gimnáziumaiban, előbb Tatán és Nagykanizsán, majd az 1866-1867-es tanévben Kecskeméten. Ezt követően Szegedre ment, és élete végéig a Tisza-parti városban tanított. Az iskola falain kívül a város kulturális ügyeiben és mozgalmaiban és az irodalom terén is széles körű tevékenységet fejtett ki. Minden fontosabb közdologban részt vett. Mint szoborbizottsági elnök buzgólkodott a Dugonics-szobor létrehozásán, rendezte a Szegednek ajándékozott Somogyi-könyvtárt, a Dugonics Andrásról elnevezett irodalmi társaságban a tudományos osztály elnöke volt, az iskolai értesítőkben pedig tanulságos cikkeket tett közzé. Megírta a gimnázium történetét is. Nagy hűséggel és lelkesedéssel szolgálta rendjének minden ügyét.
A Magyar életrajzi lexikon szerint „Dugonics Andrásnak jutott az a szerencse, ami az ő rendtársai közül csak nagyon kevésnek, hogy ugyanazon házban tölthette élte végnapjait, melyben gyermekkori boldog óráit; ugyanazon helyen halhatott meg, a melyen született. Ez a ház, pedig áll Szegednek fölső városában, a minoriták templomának a terén. Akkor fényképezték ezt le, midőn 1876-ki évben Dugonicsnak szobrot emeltek a reál-tanoda előtt. A ház előtt áll akkori gazdája, Körösi József feleségével együtt. Fejök fölött látható egy márványtábla a falba illesztve, melyre Magyar Gábor akkori szegedi főgymnasiumi igazgató e szavakat vésette: E házban született, élt és halt meg Dugonics András. 1740–1818.”
Az ő buzgólkodásának is köszönhető, hogy Szegeden a nagy árvíz után fölépült a piaristák új rendháza és palotaszerű gimnáziuma. Érdemeiért a király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével, majd a főigazgató címmel tüntette ki, Szeged városa pedig díszpolgárává választotta. Később a piaristák magyarországi rendfőnöke lett.
