110 éve született Mezősi Károly Petőfi- és Móra-kutató
A tanítás mellett településtörténettel, helytörténettel, iskolatörténettel foglalkozott. Nevét 1933-ban belügyminiszteri engedéllyel Mezősi Károlyra változtatta. Folyamatosan jelentek meg történeti tárgyú tanulmányai, tevékenyen részt vett a város közművelődésében. 1934-ben az első „Félegyházi Nap” alkalmából jelenik meg „Kiskunfélegyháza” című városismertető írása.
1936-ban öt hónapot tölt kutatással Bécsben a Magyar Történetkutató Intézet ösztöndíjasaként. 1939-41 között látnak napvilágot történelmi tankönyvei. 1942-ben tartja a Magyar Tudományos Akadémián székfoglaló előadását „A fegyverjog (jus armorum) megváltása a töröktől visszafoglalt területeken” címmel. A Magyar Történelmi Társulat rendes tagjává választják. Ugyanebben az évben kinevezik a kiskunfélegyházi Magyar Királyi Állami Tanítóképző-Intézet igazgatójának. Több tanulmányt szentel Félegyháza történetének megismertetésére. Szívügyének tartotta a város megismerését, múltjának megbecsülését. 1944-ben a Magyar Királyi Horthy Miklós Tudományegyetem Bölcsészet, Nyelv és Történettudományi Karán „Magántanári Oklevelet” szerez. 1946-ban megírta a kiskunfélegyházi „Állami Tanítóképző-Intézet” 75 éves történetét. 1950-ben Mezősi Károly javaslatára telepítik a félegyházi Kiskun Múzeum udvarára a Kismindszenti útban levő Pajkos-Szabó-féle szélmalmot. 1952 és 1962 között a félegyházi Kiskun Múzeumot vezeti.
Az 1950-es évektől kezd behatóbban irodalomtörténettel, elsősorban Móra- és Petőfi- kutatással foglalkozni. 1954-ben megírja „Az évszázados Petőfi-per” című tanulmányát. Mezősi Károly a tanulmányával arra vállalkozott, hogy a költőért versengő szülőhelyek egymás közötti perének évszázados históriáját áttekintse. Az áttekintést nem úgy végezte el, hogy - összeszedve minden érdemleges adatot - a maga elgondolása szerint alkotott egy tanulmányt, hanem pártatlan historikusként áttekintette a szülőhely-vita egész történetét.
Először visszaidézte a 19. században sűrűn és a 20. században is meg-megújuló viták lényegét (A per története). Másodszor számba vette a neves Petőfi-kutatók (pl. Gyulai Pál, Pákh Albert, Toldy Ferenc, Pesty Frigyes, Ferenczi Zoltán és mások) vélekedéseit (Az irodalomtörténet állásfoglalása). Harmadszor a különböző települések (Dunavecse, Kunszentmiklós, Szabadszállás, Kiskőrös, Kiskunfélegyháza) egymásnak ellentmondó érveit idézte föl, illetve eme érvekkel szembesítette a Petőfi-versekből kifejthető utalásokat, a költő vallomásait (Adatok és érvek összesítése az egyes helységek szerint).
A három nagy fejezetet követő Zárószóban Mezősi Károly a maga részéről úgy zárja le Az évszázados Petőfi-pert, hogy a költő jelleméből, igazságérzetéből és szókimondásából csak az következhet, hogy azt a várost kell elfogadni szülőhelyének, amelyet ő maga megnevezett, és ez Kiskunfélegyháza. Ráadásul - írja a szerző - nincs olyan perdöntő filológiai adat, írásos bizonyíték, mely ezt az állítást cáfolhatná.
1956 októberében Mezősi Károlyt beválasztották a félegyházi Nemzeti Tanácsba. A viharos napokban önmérsékletre intett mindenkit, a megyei művelődési osztály mégis felmentette igazgatói állásából 1958 áprilisában. Ezt követően a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban tanított, s közben folytatta kutatói munkáját. 1961-ben az Irodalomtörténeti Füzetek sorozatában jelent meg „Petőfi családja a Kiskunságban” című tanulmánya sok éves kutatómunkájának eredményeként. 1963-ban kinevezték a Pest Megyei Múzeumok igazgatójának. További fáradhatatlan kutatómunkájának gyümölcseként ekkor jelennek meg legértékesebb Petőfi-tanulmányai. 1965-ben - a megfeszített munka következményeként - szívinfarktust kapott. Orvosai tanácsa ellenére fölépülése után újra hatalmas lendülettel kezdett el dolgozni. Kutatott, 1966-ban a Hattyúházban állandó kiállítást rendezett.
1968-ban Mezősi Károly nyugdíjba vonult, de kitartóan folytatta a Petőfi-kutatásokat. Rengeteg terve volt. 1970-ben beválasztották az Országos Petőfi Emlékbizottságba. A 150 éves Petőfi-évfordulót azonban nem érte meg, 1971. július 4-én, 64 éves korában ragadta el a halál. Az Alsótemetőben helyezték örök nyugalomra. Petőfi-kutatásainak összefoglaló tanulmánykötete halála után, 1972-ben jelent meg „Közelebb Petőfihez” címmel. 1991-ben városunk képviselő-testülete felülvizsgálta a díszpolgárok névsorát, s hiányt pótolva javasolták dr. Mezősi Károly díszpolgárságát.
Legjelentősebb művének kézirata a Kiskun Múzeumban található, tárgyi emlékei a Petőfi Sándor Emlékszobában tekinthető meg. Nyomtatásban megjelent művei a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban kölcsönözhetők és hozzáférhetők, a város történetében elmélyedni vágyó olvasók számára.
