A szakképzett munkaerő hiányánál is nagyobb gond a motiválatlanság
GKI grafika
Ahogy arról a kamaraonline.hu beszámolt, a létszám növelését tervező, de új dolgozót végül felvenni nem tudó magyarországi vállalkozások legnagyobb részben a munkaeő motiválatlanságát nevezték meg a kudarc okaként – derül ki GKI Gazdaságkutató elemzéséből, amelyet mintegy ezer társaság válaszai alapján állított össze. A motiválatlanság súlyos következményekkel jár a (munkavégzés hatékonyságának s egyben a munkamorálnak a romlása), ami a cégen belüli magas fluktuációhoz is vezethet. Mind az érdektelenség okozta hatékonyságvesztés, mind a fluktuáció növekedése költségeket okoz a vállalkozásoknál, melynek hatásai már rövidtávon is érezhetők.
A munkaerő-felvétel meghiúsulásának második leggyakoribb oka a jelentkezők nem megfelelő szakmai képzettsége, amelyet a szakmai alkalmatlanság követ, majd a sort – legalábbis a munkaadók szerint – az alacsony fizetések zárják. A nem megfelelő szakképzettség, illetve a szakképzettség ellenére jelentkező alkalmatlanság egyaránt a szakképzési rendszer súlyos zavaraira mutat rá. Egyfelől nem képez a rendszer olyan szakmákra, amelyekre igény lenne, másfelől akiket képez, azoknak nem megfelelő a tudásszintje – hívja fel a figyelmet a GKI.
A potenciális munkavállalók alacsony motiváltsága leginkább a 150 fő feletti létszámmal rendelkező vállalatokat érinti. Ami az ágazati megoszlást illeti, a legtöbb területen jelentős probléma a munkavállalók alacsony motiváltsága, de ezek közül is kiemelkedő a kereskedelem, a könnyűipar, a gépipar és az élelmiszeripar terén. Ez nem meglepő, hiszen ezen iparágakban tevékenykedő cégek többsége több műszakra keres munkaerőt és jellemzően alacsony fizetést kínálnak e mellé. A munkavállalók lelkesedését továbbá visszavetheti, az elvégzendő feladatok monotonitása és az előre lépési lehetőségek korlátoltsága.
Összességében tehát a vállalatok vezetői nem az alacsony bérszintben látják a problémát, mint inkább a szakmai alkalmatlanságban és képzetlenségben, s legfőképp a motiválatlanságban. Míg a szakmai nehézségeket a képzési rendszer átgondolása, s annak kereslet- és jövőorientált átszervezése oldhatná meg, addig az utóbbi jóval bonyolultabb probléma. A munkakedv és a munkahatékonyság javításához szükséges, de nem elégséges eszköz önmagában a béremelés.
Az említett ágazatokban tevékenykedő vállalatok jellemzően kevés hozzáadott értéket termelnek, s így kevésbé lesznek képesek a tömeges béremelésre. Ezeknél a cégeknél tehát beköszöntött az az idő, amikor újra kell gondolni az üzleti modellt: vagy gépekkel kell helyettesíteni a munkaerő egy részét, vagy átszervezni a leginkább fontos tevékenységeket, s esetleg teljesen új pályára vinni azokat.
