Bugaci Tanyaszínház a kulisszák mögül
Képgaléria
A Bugaci Tanyaszínház neve ismerősen cseng városunk és számos környező település számára, hiszen megalakulásuk óta minden évben új színházi darabbal készülnek. Az amatőr színészekből álló csapat tagjai függetlenül attól, hogy a civil életben éppen fodrászként, erdészként, rendőrként, vagy polgármesterként keresik a kenyerüket, hét évad óta szórakoztatják közönségüket. A január 28-ai előadásuk ismét teltházas volt a Móra Ferenc Művelődési Központban, ahol az est folyamán a Tanyaszínház tagjai adományt is gyűjtöttek egy bugacpusztaházi három gyermekes súlyos beteg édesanya javára. A Lúzer című darab, amelyet mintegy 3600 néző látott eddig, egy szövevényes, sok karaktert végigvonultató mű, amely a bonyolult cselekmény ellenére is lendületes, és szórakoztató tudott maradni.
- Sok szereplőjével, összetett cselekményével az egyik legnehezebb darab volt az eddigiek közül, amelyet a figurák közötti bonyolult viszonyok bemutatása, és a sok francia név csak tovább nehezített - árulta el az előadás után a rendező, Tóth Mariann. - A mű hossza, és a sok szöveg miatt az első felvonás alatt mindig nagyon izgulok, mert itt külön figyelni kell arra, hogy a néző nehogy elveszítse a fonalat - tette hozzá.
A darabot, amelyből a Lúzer született, korábban a Katona József Színházban látta a társulat. Lendületes stílusa, meghökkentő jelenetei mellett a műben a szereplők száma, illetve a nemek aránya is stimmelt, ezért ideális választás volt a hetedik évadra. A próbákat tavaly márciusban kezdték, júniusban már a premier volt.
- A színpadra írt műveknél gyakran kevesebb szereplővel játsszák a darabot, mint ahányan mi vagyunk, ezért nem kis feladat a kiválasztott darabnál a mi adottságainkra szabni a forgatókönyvet, figyelembe véve a szereplők korát és karakterét – avatott be Mariann. Gyakran szervezünk színházi látogatásokat, amely mellett én egész évben nyitott szemmel figyelem, hogy mely darabok a sikeresek. A szereposztásban és a rendezésben egyik színészünk, Dávid Ervin is segít, összefogva a rendezői munkát a színpadi játékkal - mondta el Mariann. Mivel amatőrök vagyunk, és mindenki munka mellett készül, a darabok betanulása és a heti többórás próbák sok áldozatot követelnek. Amikor a jelenetek külön-külön már megvannak, akkor azt még össze kell gyúrni. Ilyenkor rászánunk egy szombatot, főzünk valamit, és estig próbálunk - fűzte hozzá. Ekkor látom, hogy megfelelő-e a játék ritmusa, és a tetőpont jól érzékelhető-e. Ha elégedett vagyok, akkor az nekik is sikerélmény.
- Az első három fellépés után a színészek már készségszinten tudják a szerepüket. Ezután jön az örömjáték, amikor már igazán bele tudnak csúszni a figurába, és előkerülnek az apró finomítások, amitől még árnyaltabb lesz a játékuk - mondta a rendező.
Mariann azt is elmesélte, hogy a rendezésben meghallgatja a véleményeket, de még sincs demokrácia.
- Mivel én dolgozom ki a darabot, a végén én mondom ki, hogy hogy legyen. A szerepválasztásoknál korlátot jelent, hogy a társaim nem profik, így a személyiségüket figyelembe véve kell alakítanom a színpadi jellemüket, ha szükséges, alakítani kell a darabot, tiszteletben tartva az egyéni korlátokat, elveket.
Az évad még véget sem ér, a Tanyaszínház tagjai máris a következő darabra készülnek: díszletet terveznek, olvasópróbákat tartanak, és barátkoznak a szerepekkel. A hét év alatt pedig fejlődtek annyit, hogy eljött az ideje, hogy kissé megkeverjék a szálakat, és kilépjenek a megszokott karakterekből. - Végre ne a legcsinosabb fiatalember játssza a hős szerelmest, hanem most játssza valaki más - mondta határozottan a rendező. A fejlődéshez kihívás kell, a biztonsági korlátokon belül.
Persze előfordulnak bakik. A színészeket súgó segíti, és ő figyel arra is, hogy ki ne maradjon valami. Mindenkinek van „mumus“ mondata, ami nem úgy megy a színésznek, vagy nem ugrik be egy adott szó. Ez a súgónak be van jelölve a szövegkönyvben, és így a megfelelő pillanatban segíteni tud. De így is előfordul olyan eset, hogy a szövegkönyvből több oldal egy az egyben kimarad. Ilyen esetben a színészek találékonysága, rutinja menti meg a jelenetet, amiből a néző nem is észlel semmit.
A fejlődéshez, működéshez a Bugaci Futóhomok Ifjúsági Egyesület révén tudnak írni pályázatokat, így van lehetőségük kellékeket, jelmezeket vásárolni, vagy színházspecifikus kurzusokon részt venni, ahol profi rendező segíti játékokkal, improvizációval a beszédtechnikát, vagy a színpadi megjelenést.
A kis településről érkező kivételes tehetségeket is rejtő Tanyaszínház folyamatosan tesz azért, hogy játékuk még nívósabb legyen, és a közönség számára igazi szórakozást nyújtson. Nekik a legnagyobb elismerés, amikor a közönség tapsol, nevet, és az előadást látva bele tudja élni magát abba, ami a színpadon lévő kis dobozban történik.
K.G.
Fotó: Messzi-Szabó Gábor
