Staféta - Egy asszony, ha szeret
Képgaléria
Szilvia tősgyökeres félegyháziként nőtt fel, majd a Móra Ferenc Gimnáziumban szerzett érettségi után szinte azonnal külföldre hajtotta a kalandvágy és a kíváncsiság. Egy évig bébiszitterként dolgozott Németországban, majd hazajött. Addigra azonban végérvényesen „megfertőzte” a gyerekekkel való foglalkozás.
Szilvia magával ragadó lendülettel és lelkesedéssel beszél pályájáról, aminek sorsszerűségét nem lehet nem észrevenni. 1993 szeptemberében óraadóként kezdett játékos német nyelvi foglalkozásokat tartani a Kossuthvárosi óvodában, amiből alig néhány hét elteltével képesítés nélküli óvónői állás, majd főiskola és diploma lett. Csőke Szilvia pedig azon szerencsések közé sorolhatta magát, akik hivatásukra leltek. Ahogy ő fogalmaz: a gyerekek egyszerűen elvarázsolták, minden napot igazi élményként élt meg. S bár két év után megszűnt az álláshely, amit betöltött, hamarosan a Móravárosi Óvodában folytathatta a munkát. A gyerekekhez vezető utak közül különösen közel álltak hozzá a mozgással kombinálható formák, a játékos gyermektornát sikeresen alkalmazta fejlesztési, felzárkóztató módszerként.
Az, hogy közvetlen munkatársával hasonló nevelési és pedagógiai elveket vallottak, hogy mindketten őszinte, szeretetteljes elfogadással fordultak a „más” gyerekek felé, különösen hatékonnyá tette a párost a magatartási, vagy tanulási nehézségekkel küzdő, esetleg hiperaktív gyermekek fejlesztésére.
– Autodidakta módon próbáltuk keresni a hozzájuk vezető utat, több-kevesebb sikerrel. Egy idő után azonban már nem értem be ezzel, felismertem, hogy speciális tudásra és szakmai eszköztárra van szükség a valódi segítséghez. Ezért elvégeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar gyógypedagógus–pszichopedagógia tanári szakát – meséli Szilvia.
Alig néhány hónapos gyógypedagógus hallgatóként a Százszorszép Óvoda sérült gyermekek csoportjába került. Nehéz, szakmai és emberi kihívásokkal teljes időszak volt ez, ugyanakkor kiváló előkészítése a következő lépésnek, amikor 2004-ben lehetőséget kapott a sérült csoport szakmai programjának kidolgozására. A munkát a gyerekek képességek szerinti megosztásával kezdte, ő maga pedig a gyengébben sérült gyermekek csoportjának élére állt. A nulláról építették fel a később nagyszerű eredményeket elért csoportot.
A gyógypedagógiai diploma megszerzését követően újabb szakmai kihívások vártak Szilviára. Máig ő gondoskodik a Félegyháza óvodáiban integráltan nevelhető speciális nevelési igényű gyermekek kognitív és mozgásfejlesztéséről, a rehabilitációs és habilitációs órák megtartásáról, így rengeteg gyermeknek tud segíteni képességei fejlesztésében, kibontakoztatásában. 2011 óta tagintézmény-vezető, 2012-ben gyógytestnevelői szakvizsgát tett, és az ott megszerzett ismereteit ugyancsak a félegyházi gyerekek hasznára kamatoztatja. Mindemellett saját kiscsoportját terelgeti nagy-nagy szeretettel, és részt vesz a pedagógusok minősítési és tanfelügyeleti eljárásainak lebonyolításában, véleményezésében is.
A sors iróniája, hogy Szilviának és férjének erőfeszítéseik ellenére sem tartogatott a sors saját gyermeket. Ez a nagyszerű asszony azonban képes volt veszteségét olyan erőforrássá transzformálni, amely kiapadhatatlanul táplálja a sérült gyerekek iránti elköteleződését és segíteni akarását. Sokan melegszenek ennek az önzetlenségnek a melegénél.
Csőke Szilvia Baloghné Dévai Katalinnak adja át a stafétát, akitől a mézeskalács-készítés rejtelmeire várunk választ.
Tóth Timea
