Keresztes Zsuzsa „rongyképész” alkotásaiban gyönyörködhetnek a dózsások
Képgaléria
Nézzünk csak körül! Vannak itt felhők, napsütés, fény – árnyék. Vízpart, kikötőben pihenő csónakok, cölöpökön álló vízimalom. Szőlőfürt, zamatos, aranyló bor, megáldott újkenyér, szüretelő emberek. Téli álomba merült fák között megbúvó kis templom. Hófödte domboldalak, szénakazlak, szikrázó napsütésben olvadó hófoltok. Házak, napfényben úszó házfalak, megrepedezett vakolat. Hívogatóan, résnyire nyitva hagyott ajtó, napsütötte házfalnak támaszkodó seprű. Régi kút, száradó, szélillatú ruhákkal. Fényárban úszó táj, meleggel, szépséggel, szeretettel… Életünk napos oldala, múlandó szépségei, emlékek őrzői színekkel, harmóniával.
Lépjünk közelebb az alkotásokhoz! Érzéki csalódásban, illúzióban lesz részünk. Bizonytalanság fog el bennünket, aminek okát először nem értjük, de amint közelebb hajolunk, rájövünk, nem festményeket látunk, hanem textilekből anyagmaradékokból alkotott, úgynevezett rongyképeket. Tehát nem olyan festőnővel van dolgunk, aki a színeket festékekből keveri ki, hanem egy „rongyképésszel”, akinek különös palettáját a ládákból, kosarakból, fiókokból előszedett színes rongyok képezik.
Mi lehet számotokra, számunkra ennek a kiállításnak az üzenete? Csak szívvel-lélekkel végzett munkával lehet elköteleződni valami iránt. Sem a szív, sem a a lélek el nem hagyható ebben a tevékenységben, nélkülünk mit sem ér a meghúzott vonal, a megfestett színfolt, vagy a felragasztott rongydarab. Szív és lélek nélkül nincs más, csak hamis üresség, értelmetlen időtöltés. A szívvel, lélekkel, kitartással végzett munka állhatatossá, elmélyültté tesz, megtanít gondolkodni, emlékezni, érezni és együtt érezni. Ismertté, elismertté, sikeressé tehet és nem utolsó sorban boldoggá - mondta el a tárlatot és a művésznőt bemutatva Pintér Anna.
s. r.
