A cigányok Petőfije
Szegeden született a muzsikus cigánycsaládból származó magyar dal- és nótaszerző. Az anyakönyvbe Dankó Istvánként jegyezték be, de mindenki csak Pistának szólította. Születésének pontos időpontja nem tisztázott. Hogy valóban a keresztlevelén szereplő 1858. június 14-dike lenne a születési dátuma, ma nehezen eldönthető. A keresztlevélen Szeged-Fölsőtanya van megjelölve születési helyként, amelyet ma Szatymaznak tartanak.
Kilencéves korában elveszti édesapját. Mellette még három húga, Irén, Etel és Róza maradt félárván. Ekkor neveltetéséről Erdélyi Náci, édesapja zenész barátja, a szegedi nagyhírű cigányprímás gondoskodott. Pártfogásába vette a tehetséges gyermeket és kitanította a mesterségre. Hegedülni tanította két hónapig. Szülőfalujában, 15 éves korában már saját cigányzenekarának élén játszott.
Apja halála után nem engedhette meg magának, hogy iskolába járjon. Csak három elemi iskolát végzett, de nem maradt műveletlen „vadzseni". Sorra falta a diáktársaitól kölcsönkért olvasnivalót, majd amikor megengedhette és jutott rávaló, egész könyvtárat gyűjtött össze. Dumas, Victor Hugo, Jókai műveit különösen kedvelte.
Dankó nótái óriási népszerűségre tettek szert, amihez nagyban hozzájárultak a kor legnagyobb színészei. Dalait Blaha Lujza is népszerűsítette. Magyar nótáival, dalaival a kiegyezés korának egyik szellemi és nyelvi ébrentartója.
Többnyire szegénységben élt, sok nélkülözés és betegség közepette, nyomorúsággal küzdve. A tüdővész halálos csíráját nem sikerült elkerülnie, a kései segítség pedig már hiábavaló volt, tüdőbaja elhatalmasodott rajta. A nótafa 1903. március 29-én, 44 éves korában, sógora budai lakásában eltávozott az élők sorából. Temetésén egy egész ország tisztelgett, utolsó útjára ötszáz cigányzenész kísérte. Szegeden helyezték végső nyugalomra - olvasható a Független Újságírók Szövetsége honlapján.
