„Lélekfolyam folytatója”
A Jóisten ajándéka, hogy a szerzőt egykori tanáromnak és barátomnak mondhatom. A mű apró fejezetekből áll össze. Az elbeszélés, anekdota, novella, napló hangulataiban hömpölygő történetek a szerző 18 éves koráig kísérnek el minket. A könyvet Kiskunfélegyháza polgármestere, Csányi József, és Móra Ferenc dédunokája, Vészits Andrea ajánlja az olvasóknak.
A regény lelkisége azokra az erős bástyákra épül, melyeket az író szülei, nagyszülei és tanárai építettek „Király Pistinek”. „Sárkány nagyapa elgondolkodott, s kérges tenyerével, ami olyan volt, mint egy reszelő, megsimogatta Pistike arcát és azt mondta, a jócselekedetekben van a lélek.” A jóra nevelő, példamutató szeretet hangjai köszönnek vissza a lecsúzlizott ökörszemekről szóló történetben is. Bakró bácsi a tarisznyájában hazaviszi és eltemeti a madárkákat. Később megmutatja Pistinek, hogy hogyan tegye jóvá tettét. „Kérj a jó anyádtól egy darab faggyút vagy szalonnát, kössed madzagra és akasszad föl az udvarotokon valamék fára, hogy a cinkék odaszokjanak.” Ez hiányzik nagyon a mai világból, a lelki nevelés, pedig éppen csak ennyi kéne a mai gyermekeknek is ahhoz, hogy megtalálják az útjukat. Az otthoni élmények mellett az iskolában szerzett tapasztalatok voltak azok, melyek Pisti lelkét az irodalommal és a hazaszeretettel örökre összekötötték. Az akkori iskolai életet látva megdöbbentő, hogy a diákok micsoda tanár egyéniségektől tanulhattak. „Király Pisti” ugyan abban az épületben tanult, ahol az én édesapám, mégpedig az egykori tanítóképző akkor már gimnáziumi, Kossuth-utcai épületében.
Őszinte tisztelet, szeretet idézi elénk „Pisti famulusát”, „Mikhál bánt”, irodalom-tanárát, Illésy Istvánt. „… a négy év során sokszor tartott olyan órát, ami belenőtt a fiúk lelkébe, mint a fákba az évgyűrűk…” Nem kétséges, hogy Illésy Pista bácsi, - aki remek előadó volt, magam is hallhattam Félegyházán verset szavalni, - a kemény diktatúra ellenében is örök érvényű, keresztény erkölcsöt táplált növendékeibe. „A humán „A” osztály magyartanára a Rákosi-korszak éveiben is nyíltan megvallotta keresztény hitét. Minden vasárnap és az egyházi ünnepeken a római katolikus Szent István templomban részt vett az istentiszteleteken. A tanár úr nem félt. …Pisti úgy érezte, hogy tanára még az ellenségeit is szereti. Ebből az emberből sugárzott a jóság, amit mindenki megérzett… Volt egy könyve, amiből havonta legalább egyszer idézett néhány szentenciát: A művelt ember társalgásából hiányzik: az emberszólás, a pénz, a dicsekvés, az emésztés, a sértegetés. Mindig azon igyekszik, hogy jelenléte a másiknak kellemes legyen. …A boldogtalanság felé azok haladnak a legbizonyosabb úton, akik a boldogságot hajhásszák...”
Illésy István és Juhász István az Istvánságon túl is rokon lelkek, akik méltán lettek Kiskunfélegyháza város díszpolgárai. „Király Pisti”, a későbbi Juhász tanár úr, tovább is adta amit megtanult. A nyolcvanas években engem is tanított a Móra Gimnáziumban. Kosztolányi: Nyelv és lélek című munkáját ugyan úgy megszerettette velem, mint ahogyan tanára ővele. Tornatanáruk a legendás Tulit Péter, az olimpikon Zsivótzky Gyula mestere, édesapámat, Dr. Fazekas Istvánt is tanította. Ő mesélt róla nekem egy történetet. Egyszer az egyik növendékét valamilyen tárgyból nem akarták átengedni. Ekkor Tulit kézen állva járt a szomszéd épület tetején, majd bezárta a tanári kart az irodába, hogy jobb belátásra bírja kollégáit.
Az író őszinte elismeréssel szól Mezősi Károlyról, a nagy tudású Petőfi kutató igazgatóról is, akit „apukának” szólítottak, és akinek a „Zúg az erdő, zúg a nádas” volt a kedvenc nótája. Mezősi édesapámat is szerette. Később, amikor apám munkáját a szegedi pártvezetés ellehetetlenítette, Mezősi ajánlásával lett Félegyházán a múzeum igazgatója. Édesapámmal és Mezősi Károllyal vallom, hogy Petőfi Sándor Kiskunfélegyházán született. Aki ezt vitatja, az magával Petőfivel perlekedik, mert a nagy költő életében mindig félegyházi születésűnek vallotta magát. A kutató Mezősi és Illésy mellett, a fiatal „Király Pistiben” őszinte nagyrabecsülés és szeretet ébredt Petőfi iránt. Később, a tanár Juhász Istvánt, én már mint igazi Petőfi rajongót ismertem meg. A gimnáziumban szinte hozzánőtt a nagy, zöld-fekete Petőfi összes. Avval a hóna alatt vonult az órákra. Kiváló tanárához, Illésy Pista bácsihoz hasonlóan nagyon szépen, szívesen szavalt verset. Petőfi-szeretetéből nekünk, diákjainak is jutott bőven.
Az életregény egyik mélyről jövő, meghatározó vonala a dráma. Az író hiteles, megrázó erővel mutatja be a Pisti mellett bekövetkezett sorstragédiákat. A drámai súly alatt néhány történetből önálló kis novella kerekedik. Ilyen az „álompár” a sármos focista Jancsi és a gyönyörű Ica tragikus esete. „…Laci hozta a hírt a fiúknak, hogy Icus csalja az urát… Még óvódás volt a kis Icus, amikor az anyja meg az apja „szétmentek”. Nem váltak el, nem költöztek külön, de úgy éltek egymás mellett, mintha soha közük se lett volna egymáshoz. …Ica az arcába vágta: - Semmi közöd az életemhez! Érted? Semmi! - Rácsapta az ajtót és elment hazulról… Jancsi a hálószobába ment, és az ajtóra felakasztotta magát. …Amikor a gyászhuszár leszúrta a felhantolt sírba a fejfát,… élt 27 évet…, egy öreg drukker a sárba markolt, és a zokogó feleség felé dobott. Többen ezt tették. Ica rémülten menekült a sírtól.”
Nem kevésbé döbbenetes Király tata bátyjának, a módos József bácsinak tragédiája. „Mert nem volt hajlandó 1951-ben aláírni a belépési nyilatkozatot, a tsz-irodában megdolgozták, és be is lépett, meg ki is lépett a közösből. Az akkor is éppen hasas, szép kancája mellett felakasztotta magát az istállóban. Felesége, Rózsi néni két év múlva utána halt.” Erős epizód Matyi apukájának esete, aki fiatal feleségének váratlan halála miatt ivásnak adta a fejét. …Ittas volt akkor is, alig állt a lábán, amikor Ancsika, aki két éves volt, odament hozzá, az ölébe furakodott és azt mondta: Aputa! Én nadon szejetlek! Matyi apukája nem nyúlt többet a borospohár után…” Csodás történet a nagymama álma, aki Jani fiát várta haza a Don-kanyarból. „…Megjelent az égen a Szent Család, Szűzanya, József és a kis Jézus, és a Szűzanya azt mondta neki: Ne sírj, hazajön a fiad! ...Egész nap nyugtalan volt, folyton a dűlőt figyelte. Estefelé megérkezett Jani!... Az egyik legmegindítóbb fejezet, a púposnak született, angolkóros lány, Pupika szerelme. A sokat betegeskedő lányt 23 éves korában temették Félegyházán. Pisti ekkor tudta meg, hogy Pupika halálosan szerelmes volt belé. „Amikor rosszul vagyok, kiver a verejték, csak azért nem halok meg, hogy újra találkozhassak Király Pistivel… Az utolsó mondat után Pupika piros ceruzával két egymásba kapcsolódó szívecskét rajzolt…” Pupika őszinte vallomása a szerelem diadala, a kisregény egyik leg fölemelőbb pillanata.
A művet „Szerváctól Ábrahámig” átszövik a kamaszkori vágyakozások, szerelmek. Megkapóan kedves az első csók gyönyörű története Gittával, akit Pisti „sohase látott többé.” A kötet a főhős beteljesült férfivá érésének időtlen intimitásával zárul. Mondhatni, „a kötet végére Király Pisti Intim-Pista lett”.
Nem csak a drámai hangok erősek. Mélyről fakad a szeretetteli, kedves líra, és a humor. A szerző korosztályában jó focistának számított, és szívesen emlékezik a futballal kapcsolatos eseményekre. Egy időben ők is a Vasutas pályára jártak focizni, ahova sok évvel később én is jártam. Nekem az öreg Miskolci bácsi volt az edzőm, aki még a monarchia válogatottban is játszott. Nyolcvan évesen bemutatót tartott. Felfejelte a labdát, majd felváltva egyik váll, másik váll, jobb térd, bal térd és rúgta. Nem voltegyszerű eltanulni tőle. A könyvből megtudhatjuk, hogy az aranycsapat 1950-ben 10:2-re verte a Kiskunfélegyházi TK-t. „Nyugi Pista bácsi, a KTK örökös szurkolója, aki a meccsek előtt mindig legurított néhány kisfröccsöt, élete végéig büszke volt erre a két gólra. Ez volt az ő aduásza. Ha valaki kritizálta a csapatát, rávágta azonnal: Nyugi, nyugi! Két gólt az aranycsapatnak is rúgtunk.” Megkapó az 54-es foci vb. magyar kudarcának élménye. …”Talán most jött el a világvége, amiről az a bikahegyi hibbantnak tartott öregasszony szokott hablatyolni évek óta? Akkor érezhettek hasonlót a magyarok, amikor 1849 augusztusában Görgey Világosnál letette a fegyvert. Így kellett ennek történnie? A szabadságharcnak, meg a focidöntőnek? Sokáig töprengett ezen Pisti. Még a lefekvéskor is az ágyban. És egyszer csak azt vette észre, hogy csorog a könnye az arcán…”.
Frappánsra sikerült Pistike első lakodalmi szereplése. Hat évesen, korát meghazudtoló bölcsességgel szólt a násznéphez. „Ő csak azt mondta, hogy most már meg kell búgatni Etus nénit, és neki is lesznek gyerekei, mint a disznónak kismalacai. Színes, izgalmas a május elsejei vurstli leírása is. Jó beleszagolni az akkori ételek illatába. Szent István napi, ünnepi, családi menü: „Gyöngytyúkleves cérnametélttel és grízgaluskával, kakaspörkölt nokedlivel és krumplival, dinsztelt tejfölös káposzta, kapros-túrós lepény meg almás lepény. Picike sós pogácsát is sütöttek borkorcsolyának.” Pisti egyik kedvence volt a „kolbászos-tojásos-tejfeles krumplileves”. Megbecsült ételnek számított a babgulyás, házi kenyérrel. Jancsi anyukájának levese „olyan sűrű volt, hogyha egy kövér herélt kandúr ráugrott volna a levessel teli tálra, nem süllyedt volna bele.”
Édesapám Félegyházán végezte a tanítóképzőt, később 72-től 96-ig, a Kiskun Múzeum igazgatója volt. Apám nagyon szerette Mórát.1957-ben, „Karácsonyfák útja” - címmel, a Gondolat Kiadóval kis kötetet jelentette meg. Kevésbé ismert Móra verseket, meséket, elbeszéléseket gyűjtött és szerkesztette egybe. Doktoriját „Móra Ferenc parasztábrázolása” címmel írta. Gondozta Móra szülőházát és ápolta szellemi örökségét. Jóban volt a Móra családdal. Vészitsék gyakran jártak nálunk a nagyobb évfordulókon, Móra ünnepségeken. Vészits Mártával, Mötyő nénivel édesanyám ma is tartja a kapcsolatot. Emlékszem egy alkalomra, amikor Mötyőék nálunk jártak. Édesanyám gesztenyetortát sütött. Én akkoriban 10-12 éves vásott kölök voltam. Felfedeztem a tortát a hűtőben. Egy késsel alulról kivájtam a belsejét és megettem. A teteje megrogyott ugyan, de amúgy jól nézett ki. Aztán eljött a pillanat, amikor édesanyám felvágta a tortát. Pontosabban csak szerette volna, mert a kés beleszaladt, és a vendégek megdöbbenésére, beleesett a tortába. De vissza a regényhez. Amint említettem, a kötethez Vészits Andrea írt előszót. Ebben méltatja a könyv félegyházi vonatkozásait, majd többek között ezt írja róla: „Nincsenek benne meglepő fordulatok, különleges kalandok, nagy drámák, sorstragédiák. Köznapi történet… A „Szerváctól Ábrahámig” arról szól, hogy a szülőváros is az egyéni emlékek kincstartója.” Irigylem a jó nevű író-dramaturgot. Ha Pupika szívbemarkoló vallomásában, vagy a focista Jancsi tragédiájában nem talált drámát, akkor vidám élete lehet. Nekem másról szól ez a könyv:
A „Szerváctól Ábrahámig” hiányt pótló ritkaság, melyben a legjobb félegyházi szépírói, tanári hagyományok folytatója tanít a jóra.
Lélekfolyam folytatója
Taníts minket még a jóra lélekfolyam folytatója.
Olyan kevés a jó példa, a sok léha nem ér célba.
Betűkönnyed mint a tenger, mesélj jámbor juhászember.
Addig mesélj, amíg lehet, hitet, hazaszeretetet.
Emberséged megmutattad, amit kaptál továbbadtad.
Kincseidnek párja nincsen, áldjon meg téged az Isten!
Bátki Zoltán
