Sanyi bácsi 90 évesen is boltba jár, füvet nyír és galambokat nevel
Nagy Sándor 1927. március 11-én született Kiskunfélegyházán, abban az időben, amikor még mindenki gyalog járt munkába, és sok ember nem mondhatta el magáról, hogy van saját cipője. Azon a napon, amikor az Országgyűlés még Zsitvay Tibor és Huszár Károly elnöklete alatt ülésezett. Ő még hallhatta gr. Bethlen István, gr. Klebelsberg Kunó szavait.
„Ez nem is volt olyan régen.” 90 éve. Sándor bácsiék 9-en voltak testvérek. Nyolc fiú és egy lány. Nehéz gyermekkora volt. Árván nőtt fel. Apukája 2, anyukája pedig 10 éves korában halt meg. A testvére fogadta be és nevelte fel. 6 elemit végzett a Kiskunfélegyházához tartozó Alpári úti iskolában, ami 3 km-re volt a házuktól. Utána 8 évig gazdasági cselédnek állt. Havonta 10 forintnak megfelelő pengő volt a bére. Ennek a katonaság vetett véget. A katonaság után megnősült, később megszülettek a gyermekei. Dolgozott a laktanyaépítésnél, állami gazdaságban, terményesnél, és a Volánnál 25 évet, mint rakodómunkás. 60 évesen ment nyugdíjba 1987-ben. A nyugdíjas kor elérése után még 10 évig napszámba járt dolgozni, tevékenyen töltötte a mindennapjait. Nyolcvan éves koráig még művelte a saját földjét, de ma már csak kisebb munkáknál segédkezik. Egész életében kemény fizikai munkát végzett, soha nem kereste a munka gyengébb oldalát.
Ma is mindennap boltba jár, és végzi a ház körüli munkákat. Füvet nyír, galambokat és csirkéket nevel feleségével együtt, aki szintén szépkorú, 87 éves.
s. r.