Jó pásztora a nyájnak - videóval
A bugaci úti gazdák között leginkább “Bajusz”-ként ismert Tóth László helyi gazdálkodóként lett hajdan a Gazdakör elnöke. Pozíciójából adódóan a gazdaköri épület felújításán, és a közösségi élet kiépítésén fáradozott, ugyanakkor, mivel ő maga is vallásos ember, fontosnak tartotta azt is, hogy az épületben korábban kéthetente megtartott szentmisék megfelelő körülmények között szolgálják az itteni hitközösséget.
Ezért egy használaton kívüli helyiséget kialakított kápolnának, és egy korábbi fogadalmának eleget téve, miszerint a kertészetből befolyt bevételének minden tízezer forintjából ötven forintot félretesz az egyház részére, azt ezután a kápolna felújítására fordította. Így évek alatt, az ötven forintokból apránként sikerült a helyiség berendezését, a kegytárgyakat, miseruhákat megvásárolni, vagy az adományokból kapott tárgyak felújítását finanszírozni. Az épület közelében egy keresztet is állíttatott, amely mint mesélte, egy különös történet révén a kápolna névadója lett.
- Egy barátom, aki ködképző permetezőket forgalmazott, egyszer megkért, hogy a helyi gazdáknak bemutatót tarthasson – kezdett bele a mesélésbe bársonyos mély hangján Laci bácsi. - Az előadásra többen eljöttek, de mivel a gépek nem voltak olcsók, sajnos nem rendelt tőle senki. Mivel ez az ember mélyen vallásos volt, elkeseredésében kiment a kereszthez, és elmondott egy Miatyánkot. Nem sokkal később többen is visszajöttek, és vásároltak tőle. Ezt a csodába illő esetet később az alsómonostori Zoltán atyának is elmeséltem, akinek a javaslatára kapta a kápolna a Szent Kereszt Kápolna nevet.
Időközben úgy döntöttek, hogy a kápolnához tartozó lélekharangot is lecserélik nagyobbra. Laci bácsi vette kézbe a dolgot, és egy nyolcvan kilós harangot öntetett, amelynek így már a fedését is ki kellett cserélni. Mivel az öntés költségét ő vállalta magára, így beleíratta a nevét, a harang oldalába pedig beleöntette Félegyháza címerét azért is, hogy ha az idők folyamán netán a harang elkeveredne, nagyobb esély legyen a felkutatására.
A kis kápolnában hetente tartanak szentmiséket, amelyeket az Újtemplom atyái celebrálnak, egy nyugdíjas kántor pedig vállalta, hogy orgona- és énekkísérettel teszi hangulatosabbá ezeket az alkalmakat. Olykor keresztelőket is tartanak, és Laci bácsi unokája is ide tervezi az esküvőjét.
- A kápolnát, amely most az önkormányzat tulajdonában lévő épületben van, adományokból tartjuk fenn, de arról a tervemről sem mondtam le, hogy egyszer egy önálló templomot építsünk, ami bármi is történjék, a híveké marad mindazzal az emlékkel együtt, amelyet ez a kápolna adott már nekünk – mondta kedves mosollyal a bajusza alatt.
Laci bácsi azonban nem csupán a kápolnáról gondoskodik, hisz a korábban kertészkedésből élő gazdát most otthon több tucat birka várja. S mint jó pásztor, minden reggel hajnalban kel, hogy az állatokat ellássa, s naponta többször is akad feladata közöttük.
- Hatvan körüli birka van, s idén hatvankettő bárány is született. Némelyik már nagyobbacska, de még szopik. Hogy gyorsabban fejlődjenek abrakot kapnak, és nincsenek kiengedve, mert különben leszaladgálnák. Az anyákat naponta négyszer hajtom be szoptatásra, ilyenkor engedem ki hozzájuk a kicsiket - mondta Laci bácsi. S amíg erről beszélt, a kisbárányok rutinosan szaladtak anyjukhoz, és az előbb még igen hangosan bégető nyáj lassan lecsendesült. Később aztán pillanatok alatt, néhány kedves vezényszó hallatán mentek is vissza az istállóba, vagy ahogy Bajusz mondta, az óvodába.
A tanya mögött több hektár területen sovány legelő van, melyen néhány kolompos kos vezetésével vonul a nyáj. A telek túlsó szélén, a másik dűlő mezsgyéjén egy kereszt és egy harangláb áll.
- A harangot jégeső elűzésére, kizárólag vihar esetén használták, és a kereszt is igen repedezett volt, mikor a területet birtokba vettem - mutat görbe végű pásztorbotjával az említett tereptárgyakra Laci bácsi. A keresztet lefestette, a környékbeliek pedig mindig hoznak rá virágot, így szép dísze a poros útnak. A harang új talapzatra került, és villamosítást is kapott, így reggel, délben és este jelez az itt lakóknak, s a hajdanán szőlősgazdák által állított építmények méltó módon őrzik a múltat.
K.G.
Fotó: Kiss Gabriella
