Titkok a levéltárból - Vasúti menetrend a 19. század végéről
Hogy már a 19. század második felében is milyen jelentős szerepet játszott a település közlekedésében a vonat, mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a korabeli helyi hetilapok rendszeresen közölték a vasúti menetrendet. Jó ideig csak Pest és Szeged felé jártak városunkból vonatok, azok sem túl sűrűn. Az 1882-es újság még csak három vonatot sorol fel, amelyek Pestre és Szegedre vitték az utasokat. A szerelvények közül egynél-egynél jegyezték meg, hogy gyorsvonatról van szó, egy Szegedre menő vonat pedig „vegyesként” szerepelt.
A félegyházi vasútállomáson általában 4-8 percet időztek a szerelvények. 1887-ben már négy vonat járt mindkét irányba, ezek közül kettő gyors, egy pedig személyvonatként funkcionált, a negyedik járat viszont „omnibuszvonatként” szerepelt. Mivel ekkoriban az újságok még csak a vonatok indulási idejét közölték, az érkezési időpontot nem, így ezekből a menetrendekből nem lehet kiszámítani az egyes vonatok menetidejét.
1899-re már nagyot fejlődött a félegyházi vasúti közlekedés, 1888-ban felavatták a Félegyháza-Csongrád közötti szárnyvonalat, 10 évvel később már a Szolnok-Félegyháza közti szakaszon is járt vonat, 1899-re pedig kiépítették a síneket Kiskunmajsáig.
Így a helyi sajtóban is nagyobb helyet kellett szentelni a kibővült menetrendnek. Ebben az időben már öt pár vonat járt a fővárosba és Szegedre is, napi egy személyvonat pedig csak Kecskemét és Félegyháza közt közlekedett. Személyvonattal az út Budapestig 4 óra 20 percig is eltarthatott, gyorsvonattal ez 2 óra 20 percet vett igénybe. Szegedre Félegyházáról kb. másfél óra alatt ért le a személyvonat, a gyorsvonatnak ez egy órába telt. Csongrádra napi két személyvonat járt, az az út is egy óráig tartott. Szolnokra is két szerelvényt indítottak naponta, ezek menetideje kb. 3 óra 45 perc volt.
Ónodi Márta
