Anyák napjára

Édesanyánk az a személy, akivel először kapcsolatba kerülünk születésünkkor (de már előtte is), és akivel ez a láthatatlan kötelék meg is marad egész életünkben. Ő az, akihez örömünkkel, bánatunkkal, egyaránt fordulhatunk. Ő az egyetlen, aki mindig feltétel nélkül szeret egész életünkben, és aki számára mindig a gyermekei a legfontosabbak, akárhány évesek legyenek is.

Anyák Napját hagyományosan, május első vasárnapján ünnepeljük. Ez az ünnep nagyon régi, már az ókori Görögországban is tartottak tavaszi ünnepségeket az anyák tiszteletére. A történelem során később is mindig volt egy olyan nap, vagy ünnep, amikor az anyákat is köszöntötték.

Ő az a személy, aki összetartotta és tartja ma is a családot, akinek a jelenléte, gondoskodása életünk része, aki meghallgat, aggódik miattunk, aki őszintén örül sikereinknek, aki mindent megbocsát, és akihez mindig visszatérhetünk.

A Félegyházi Közlöny szerkesztősége ezzel a szép verssel köszönt valamennyi édesanyát.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem
Jaj, de onnan vissza sose járnék,
anyám nélkül mindig sírdogálnék.