Jászok és kunok a Rubiconban
Képgaléria
Az ekkor engedélyezett jászkun megváltás (redemptio) során a Jászkun kerület 25 települése visszavásárolta középkori gyökerekből táplálkozó autonómiáját, a kerület földjét, lakosságának személyes szabadságát. Ennek a folyamatnak egyes állomásait eleveníti fel „A jászkun alkotmányosság alaptörvénye” című írásában Bánkiné Molnár Erzsébet ny. múzeumigazgató, aki külön szól a megszerzett privilégiumokról és a megváltás finanszírozásának kérdéséről is. Farkas Kristóf Vince, a Jász Múzeum munkatársa két rövidebb írásban számol be a Jászkun kerület címeréről és privilegiális ládájáról, hosszabb cikket szentel viszont a Jászberényben őrzött, Lehel kürtjeként számon tartott nemzeti ereklyének és a Csörsz vezér mítoszához kapcsolódó, a Jászságban húzódó sáncárokrendszernek.
Vásáry István turkológus a kunok korai, magyarországi betelepedése előtti történetével, egy eurázsiai török törzsszövetséggel foglalkozik „A kun-kipcsakok” című publikációjában. Pálóczi Horváth András régész „A kunok integrációja” című írásában sírleletek segítségével arra a kérdésre keresi a választ, hogy az addig nomád életet élő népcsoport a letelepedés és a kereszténység felvétele után meddig őrizte meg addigi, hagyományos sztyeppei kultúráját. Érdekes témát tár a nyilvánosság elé Hatházi Gábor régész-történész, aki azt a kevesek számára ismert tényt mutatja be, hogy nemcsak a mai Nagy- és Kiskunság területén éltek kunok a középkorban, hanem a dunántúli Mezőföld Fejér megyei részén is. Dobrovits Mihály turkológus a jászok őseiként is számon tartott keleti néppel, az alánokkal, illetve az ő földrajzi elterjedésükkel foglalkozik írásában. A jászok magyarországi megtelepedése – a kunokéval ellentétben – nehezen datálható pontosan. A téma különböző megközelítéseit tárgyalja Zsoldos Attila történész, aki másik cikkében a jász nyelv jelentős írásos emlékéről, egy 1422. évi oklevél hátoldalán fennmaradt jász-latin szójegyzékről értekezik.
A Jászkun kerület 1745-ös önmegváltása nemcsak pénzbeli terhet rótt a lakosságra, de kötelező katonáskodással is tartoztak: 1000 fős huszárságot, ún. redemptionális regimentet kellett kiállítaniuk. Ennek tárgyiasult emlékeivel, katonai szimbólumaival, a jászkun zászlókkal, hadijelvényekkel, egyenruhákkal foglalkozik írásában Babucs Zoltán hadtörténész. Szintén a katonáskodó jászkunokat választotta cikke témájául Hermann Róbert hadtörténész, aki az 1848/49-es szabadságharcban részt vett jászkun alakulatokról szól részletesen. Az újság utolsó hosszabb cikkében stílszerűen a korszakot lezáró, a Jászkun kerület végét, a Hármaskerület feloszlatását jelentő, 1876-os közigazgatási változást tárgyalja behatóan Bagi Gábor muzeológus. Rövidebb írást ad közre Weisz Boglárka történész a jászok középkori adózásáról, Ligeti Dávid pedig bemutatja egy, az első világháborúban Palesztinában harcoló jász tüzér levelezőlapjait. Érdeklődésre tarthat számot az irodalmi nagyságok, Móra Ferenc, Móra István és József Attila származástudatában továbbélő kiskun identitást taglaló közlemény is, mely szintén Bánkiné Molnár Erzsébet tollából származik.
A Kiskunfélegyházi Városalapítók Hete Hagyományőrző és Kulturális Fesztivál idején igazán aktuális elődeink korai és kései történelmével közelebbről megismerkedni. Ehhez nyújt kiváló segítséget a Rubicon folyóirat legfrissebb száma, mely magazin jellegénél fogva a laikus, de a téma iránt érdeklődők számára kínál érdekes és informatív olvasmányt. Mivel a lap elsődleges célja a tudományos ismeretterjesztés, a szerzők felkészültsége és a témában való alapos jártassága garantálja az igényes és pontos szakmai színvonalat, amelynek a Rubicon folyóirattól megszokott magas nyomdai minőség méltó keretet ad.
A történelmi szaklap Jászkunsággal kapcsolatos számának félegyházi bemutatójára június 13-án, kedden kerül sor a Kiskun Múzeumban.
Kőfalviné Ónodi Márta
