Bortúra Csongrád-Bokrosra
Géczi Lajos, a Csongrádi Borvidék Hegyközségi Tanácsának elnöke a következőket írja a szervezet honlapján:
A Csongrádi borvidék a 2002. évben megalakított Duna Borrégió tagja a hasonló méretű Hajós- Bajai-, és az ország legnagyobb borvidékével, a Kunságival együtt. A mi borvidékünk nagy része a Duna –Tisza közi homokhátság Csongrád megyei területén helyezkedik el. Az elmúlt évek időjárási, piaci és privatizációs megpróbáltatásai az átlagosnál nagyobb mértékben sújtották ezt a borvidéket, ezért az elmúlt 15 évben, a jó állapotban lévő, művelt szőlőültetvények területe a harmadára esett vissza. Szeged 20 Km-es körzetében átvette kenyéradó szerepét az őszibarack, a zöldség és a dísznövény.
A borvidékünkön a szőlőtermesztés kezdetei a történelmünk ködébe vesznek, de lényegében az itt élő emberek életének részét képezi a szőlő és a bor a honfoglalás, az Árpád-házi királyok uralkodása óta. Első írásos emléke a Garamszentbenedeki Apátság 1075-ben kelt alapítólevelében található. Az alapítólevelet I. Géza király állította ki. A mai tudásunk szerint benne történik először hivatalos okiratban említés szőlőskertekről az apátságnak adott földek és jogok leírásában.
A későbbi idők oklevelei igazolják, hogy a szegedieknek már a XIV. században voltak szőlőbirtokaik, mégpedig a Szerémségben. Szeged hamarabb volt a Szerémségből és az Aradi Hegyaljáról, Szekszárd környékéről, valamint a Felvidékről származó boraival híres borkereskedő város, mint ahogy Európa Mátyás idején a tokaji bort megismerhette. Mindezt a kiváló minőség mellett a só szállító útvonalak áthaladásának és a vízi útnak is köszönhette. A török előrenyomulásával a szerémségi borvidék elpusztult ugyan de ennek ellensúlyozására újabb telepítési hullám indult meg a város környékén.
A XIX. században nagymértékű szőlőtelepítés zajlik a térségben két dolog miatt. Egyrészt a futóhomok megkötésére, másrészt a filoxéra a homokban nem károsít. A századfordulóra a homoki szőlő az összes szőlőterület csaknem a felét tette ki. A borvidék talaja többnyire dunai eredetű meszes homok, kivéve a Csongrád környéki kötöttebb tiszai öntéstalajt. A homoktalajok humuszban és tápanyagban általában szegények, de a borvidéken találhatók kedvezőbb adottságú talajok is. A síkvidéki homoktalajnak előnyei is vannak. Ilyen a gyorsabb felmelegedés, a gépesítés könnyebb lehetősége, a hatékonyabb tápanyag-utánpótlás.
A borvidék éghajlata igen szélsőséges, de egyes években a mediterrán jelleget is magán viseli. Meleg nyár,- a legmelegebb nyarak itt vannak az országban,- az ősz hosszan tartó derült, mérsékelten meleg. A sok napfény és a magas hőösszeg a biztos beérést és a jó cukorképződést segíti. A téli hideg tíz évből 2-3 szor eléri a szőlőfajták fagytűrő képességének határát. Az itt élő embereknek a szőlő és a bortermelés nem csak megélhetési lehetőség, hanem a szőlő szeretetéből fakadó szenvedély is. Az itt élő ember büszke a szőlőjére, saját borára és ez a ragaszkodás segíti át sokszor a nehézségeken.
A Csongrádi Borvidéken 17 éve megalakult a Szent Vince Borrend azzal a céllal, hogy megismerteti és hirdeti a megye szőlő és borkultúráját, segíti a homoki borok népszerűsítését a gasztronómia területén. A borrend tagjai szép és nemes hagyományokat ápolva szolgálják és hirdetik, hogy a borvidéken termelt szőlő és a belőle készült bor „Vincentus” azaz „Győzedelmes”. A borvidék stratégiájának fő elemei a belföldi piac ellátásában való részvétel növelése,a további területcsökkenés megállítása, a támogatott szőlőtelepítés népszerűsítése, korszerű kis- és közepes borászatok fejlesztése, létesítése, a borturizmus és a marketing eszközeivel segíteni az ágazat jövedelemtermelését.
A félegyházi borbarátokat elkíséri Kis József, a nemrégiben megválasztott Borbarát Klub elnöke is.
