Little G Weevil Félegyházán
Képgaléria
Little G Weevil, azaz Szűcs Gábor nevét először egy 1999-ben megjelent Spo-Dee-O-Dee lemezen olvastam először: “Autodidakta módon tanult gitározni, B. B. King, Freddie King és Albert Collins játéka és énekstílusa alakította leginkább személyiségét. 22 éve ellenére több zenekar alapító tagja volt: Jefferson Blues Band, Pure Blues.” Azóta több soron megjárta-megélte az Egyesült Államokat, ahol elmondása szerint olyan inspirációt kapott a saját szerzemények írására, egyéni stílusa kialakítására, amit számára csak az a közeg tudott biztosítani. (Képzeld el: Ott állsz a legendás memphisi Beale Street-en, fel, s alá olyan klubok, ahol ez a zene szól, és ezen a nyelven kommunikál mindenki.) Itt találta meg Gábor saját hangját, és többéves munka, valamint két odakint megjelentetett lemez után megnyerte az International Blues Challenge-t szóló-duó kategóriában 2013-ban. Ez nem “Blues-Világbajnokság”, ahogy több forrás is említi, hiszen a történet nem arról szól, hogy pl.: ki tud több köbméter hangot játszani 100 méteren…
2013 decemberében a blues műfajában legrangosabb elismerésnek számító Blues Music Award-ra jelölték "Az év akusztikus előadója" (Acoustic Artist of the Year) kategóriában.
2013. július 23-án megjelent harmadik önálló CD-je (a VizzTone Label Group kiadásában), Moving címmel. A címadó dalban felhangzik a „long way to Georgia from my sweet Balaton Lake...” sor, mellyel a magyar gyökereire utal. Az angliai Mojo magazin az év három legjobb albuma közé választotta a lemezt. A világ összesített blues rádió lejátszási listáján két hónapig az első tíz között volt az album; 2013. októberében a harmadik helyen tetőzött.
2013. decemberében a blues műfajában legrangosabb elismerésnek számító Blues Music Awardra jelölték "Az év akusztikus előadója" (Acoustic Artist of the Year) kategóriában.
Moving című albuma 2014-ben Blues Blast Music Award jelölést kapott "Az év akusztikus albuma" kategóriában.
A fenti díjak és elismerések mellett „Gabesz” megmaradt közvetlen, sztárallűröktől mentes, közönségével együtt-lélegző előadónak, amint azt a pénteki koncerten láthattuk. Lábdob, gitár, ének és a lélek. Nagyon „odatette magát”, őszinte, érzelemtől fűtött játéka olyan szintre emeli ezt a műfajt, ami csak a kiváltságosok, a „megérintettek” számára élhető meg. Stílusában a XX. század első felének vándorló fekete „storytellers”-ei ötvöződnek a kőkemény boogie-t játszó „one-man-band”-del. Tényleg: „Homebrewed and Personal”, ahogy ezt előzetesen mondta nekünk.
A koncert helyszíne a kiskunfélegyházi Rocktár volt, immár országosan elismert és kedvelt klub, emellett valódi „élőzenei bázis”, amelynek lelkes csapata nagy hangsúlyt fektet az új nemzedék(ek) képzésére. Immáron 8 éve szervezi nyáron a Rocktábort több korcsoportban, minden turnus zárókoncerttel ad bizonyságot a táborban elsajátított ismereteiről. Az évközben rendezett növendékkoncert olyan érdeklődést hozott, hogy az épület előtt kígyózó sorban fél órát kellett várni a bejutásra! És mikor a csillogó szemű kölykök kezében a színpadon megszólal egy klasszikussá vált ZZ Top, vagy Led Zeppelin riff, semmihez sem hasonlítható érzés! Tehát a fiatalok, köszönik szépen, jól vannak és élvezik az élő zenét, zenélést!
Ilyen gondolatok és érzések cikáztak át rajtam, amint április 28-án a backstage-ből Árpival figyeltük az önfeledt muzsikálást. Ez a rendezvény ugyanis a Blues Club szezonzáró bulija is „akart lenni”, azért csak akart, mert hál’ Istennek, közbejött Little G., és tessék megkapaszkodni, közbejön még június 24-én 22 órától a Múzeumok Éjszakáján egy ingyenes Tűzkerék XT koncert is! (Amit már nagyon vár a félegyházi közönség, hiszen a ’90-es években Esztergom és Kiskunfélegyháza szinte testvérvárosok lettek, ami az ehhez a zenekarhoz való közös rajongásunkban, ragaszkodásunkban nyilvánult meg.)
Amikor másfél évvel ezelőtt felötlött bennem a gondolat, hogy a virtuális térben újra létrehozom a Crossroads Blues Club-ot, összeszólítván a régi tagokat, nem gondoltam volna, hogy egy megújult, fiatal, friss energiával teli közösség kialakulására is esély van. Hála a Rocktárnak és legénységének, és nem utolsósorban a zeneszerető fiataloknak, megint él, eleven és otthonra lelt Klubunk.
Keep The Blues Alive!
Nagy Zsolt
Fotó: Kürti László
