Hatvan évvel ezelőtt vette fel Petőfi Sándor nevét a városi könyvtár
Képgaléria
A megemlékezésen Kállainé Vereb Mária a városi könyvtár igazgatója ismertette a Hattyúház és a könyvtár történetét.
– A klasszicista stílusban felépült gyönyörű vendégfogadó – benne a mészárszékkel, árkádos folyosóival, párkányos oszlopaival, kissé előreugró homlokzatával, rajta a fehér hattyút ábrázoló kocsmacégérrel, amiről az épületet 1820-ban elnevezték – a város főterének dísze lett. A Hattyúház többhasznosítású épület volt, elsősorban üzleti célokat szolgált.
Állapota a mintegy 200 év alatt sokat romlott, változott. A városvezetők akkor követték el a legnagyobb hibát, amikor megadták az engedélyt a tornácok beépítésére. A történelem vihara, az idő vasfoga azonban megtépázta, eredeti állapotából kiforgatta és megviselte a klasszicista stílusú gyönyörű épületet. Több mint 100 évnek kellett eltelnie, hogy a város vezetősége olyan humánus döntést hozzon, hogy megmentse az épületet, felújítsa és benne elhelyezze az akkori nevén működő népkönyvtárat. Tehát az 1950-es évek elejére a Hattyúház állaga teljesen leromlott, többen sürgették a restaurálás szükségességét. 1949-ben a Közgyűjtemények Országos Felügyelete a múzeum újjáépítésével egyidejűleg teljes és korabeli helyreállítását tervezte a „Duna-Tisza köze legszebb Petőfi emlékének, a Hattyúháznak”.
1950. augusztus 10-én műemlékké nyilvánították az épületet. A táblát 1965-ben helyezte el a város tanácsa az épület északnyugati falán.
Az 1950-es évek végére az épület körüli vita tovább folytatódott. A városvezetés részéről felmerült, sőt döntés is született az épület lebontásáról.
A város jeles épületéért sokan aggódtak, élükön dr. Mezősi Károly Petőfi-kutatóval, Fekete János helytörténésszel, Mészáros László tanítóval, Bálint István igazgatóval, és felemelték szavukat azért, hogy megmentsék. Mezősi Károly ilyen gondolatokkal érvelt az épület megmaradásáért: „Meg kell egyenesen mondanunk, hogy a „Hattyú”-épület így elhanyagolt állapotban is, eredeti mivoltából sokban kivetkőztetve, nagyobb értéke és büszkesége városunknak, mint a többi középületei együttvéve…”
1957-ben elkészült a Hattyúház restaurálásának eredeti állapotába való visszaállításának tervrajza. Kivitelezésére azonban nem került sor. Az épület megmentéséért tovább folyt a küzdelem. Még ebben az évben, június 9-én, vasárnap délelőtt 10 órakor Petőfi márvány emléktáblát helyeztek el a ház falán, az árkádok alatt a főbejáratnál. Megszövegezője és felállításának kezdeményezője, dr. Mezősi Károly, a jeles Petőfi-kutató volt. A táblán az alábbi szöveget olvashatjuk:
A Hattyúházat Félegyháza városa 1819-20-ban vendéglő és mészárszék céljára építette.
Petőfi Sándor atyja 1822-től, mint egyik bérlőtárs, az 1824-30. években pedig mint egyedüli árendátor bérelte az épületben elhelyezett mészárszéket Petőfi Sándor Félegyházát mindig következetesen a szülővárosának hirdette, s ez a műemléképület gyermekkorának színhelye.
Ez a város születésem helye,
Mintha dajkám dalával vón tele,
Most is hallom e dalt, elhangzott bár:
Cserebogár, sárga cserebogár, (Félegyháza, 1848)
Az emléktábla elhelyezésének éve: 1957.
A tábla felavatásának ünnepségén Mezősi Károly „A Petőfi család félegyházi élete” címmel új kutatási eredményeit ismertette. A járási könyvtár, amely akkor az épületben működött – 1952 óta, az épület egy részében – ekkor vette fel ünnepélyesen Petőfi Sándor nevét” – mondta el visszaemlékezésében a könyvtár igazgatónője.
s. r.
