A digitális nemzedék megszólítója

Miklya Luzsányi Mónikával, a 19 éve Félegyházán élő írónővel, számos gyermekkönyv, ifjúsági regény, pedagógiai segédanyag szerzőjével az Ünnepi könyvhét alkalmával megjelenő új könyve apropóján készült interjú. A Pöttyös sorozatban megjelent Cília álma című gyermekkönyvéről június 13-án, kedden 14 órától a városi könyvtár gyermekbirodalmában beszél az ötgyermekes írónő.

– Első diplomám szerint módszertanos pedagógus vagyok. Teológiát is végeztem, szociáletika szakosként. Az ezredfordulón vettem észre, hogy azok a módszerek, amikkel addig dolgoztunk, nem vagy másként működnek a digitális nemzedék gyermekeinél – akkor kezdtem el ezt a témát kutatni. Tudományos kutatási területem ez a korosztály, de anyaként, pedagógusként is sok tapasztalatom van ebben a témában. A férjemmel, Miklya Zsolt költővel, szülőként öt kamaszkort éltünk végig.

– Milyen tapasztalatok, megfontolások érlelték meg a Móra Kiadónál a népszerű Pöttyös könyvek sorozatban most megjelenő Cília árnyai című regényt?

– Minden könyvnek van egy referenciális olvasata, minden írásom saját élményekből táplálkozik. De az írói fantázia úgy működik, hogy ezeket az apró élménytöredékeket átgyúrja, és megalkot egy másik valóságot. Ebben a kötetben is megjelennek a mai társadalmi problémák, azok a viszonyok, amelyek között a gyerekeink élnek. Nagyon örültem, amikor a szerkesztő, Dóka Péter felvetette, hogy legyen „Pöttyös”, mert gyerekként faltam a sorozat könyveit. Péter egyszer azt mondta: Cília pont olyan, amilyen te lehettél kiskamaszként. És ez igaz, pont ilyen kicsit „elszállt” gyerek voltam. Számomra a párhuzamos világok létezése, hogy egyszerre látom a múltat és a jelent, hogy megelevenednek a régen élt karakterek, teljesen normális volt, mint Cíliának.

– Ez bizony nem csak „egyszerű” lányregény, hanem több rétegű ifjúsági regény, amelynek címadó hőse egy rendkívüli fantáziával megáldott, nagyon értelmes, érzékeny hetedikes. Melyek ennek a műnek az előzményei?

– A Macskaút mindenképpen. Ebben Misi az apakomplexusát úgy dogozza fel, hogy az édesapjával kialakított másik világban jár-kel. Ezeken a fantázia-kirándulásokon keresztül küzdi meg saját lelki problémáit. Úgy gondolom, a fantáziavilág nagyon sokat tud segíteni a gyerekeknek mindennapi konfliktusaik, lelki problémáik feldolgozásában. Az előzmények közé tartozik a Titkoskönyv is, ami, mondhatni bestseller lett. Vagy az Apati szövetsége, amiben szintén a gyerekek fantázia-útjai találkoznak a felnőtt valósággal. A Cília árnyai egyébként tele van humorral, életvidámsággal. Nem is beszélve a megelevenedő szellemekről, a kazamatákban működő titkos társaságról, az élő és holt szerelmesekről! Mert tényleg vannak gyomorszorító részei a könyvnek, de a „kemény” mondanivalót érdemes humorba, kalandba „bugyolálni”, úgy könnyebben emészthető, könnyebben el lehet fogadtatni.

– Éppen csak megemlítem, hogy jelent meg novelláskötete (Madárkenyér, Ráday Könyvesház) és egy felnőtteknek szóló regénye is (Te csak tánczolj szépen! Jelenkor Kiadó). Nem térhetünk ki a férjével együtt alkotott pedagógiai segédanyagokra vagy játékokra sem. Az ön nevét már a legkisebbek is megismerhetik olyan képeskönyvek által, mint a Zoknimanó karácsonya, Zoknimanó és a sulicsoda, Cerkatinka és a szürke lord.

– Nekem azért nagyon fontos ez utóbbi, mert az elszürküléssel, a lélek megölésével veszi fel a harcot egy kislány. Az érzékeny főhős és „marginalizált rétegből” jött társa fog össze az ellelketlenítő hatalom ellen. Egy olvasmányos, érdekes, kedves mesei közegbe illesztettem mindezt. Nagyon szeretek mesét írni. Egyébként is nagyon könnyen írok, de mesét meg aztán végképp. Egyszerűen beugrik egy ötlet, először igazán a karakter. Elkezd élni a fejemben, aztán „csak” le kell írni, hogy mit csinál.

– Fontos része életművének az a tucatnyi életrajz, dokumentumkötet, amelyeket magyar misszionáriusok, papok életéről írt és szerkesztett.

– Szerettem volna példaképeket adni a mai gyerekeknek, fiataloknak. Lássák, hogy nem csupán a virtuális világban vannak szuperhősök, hanem a mi történelmünkben is voltak valódi hősök. Kistamás című könyvemet Sztehlo Gáborról írtam, hogy megmutassam: az embertelen viszonyok között, amikor mindenki behódol, hogyan lehet istenkövető emberként megmaradni. Vállalni azokat az értékeket, amikre feltettük az életünket. A Cília árnyaiban nincs semmiféle vallásos vonulat, de ez is arról szól, hogy van egy érték, nemcsak az iskola, hanem a gyerekközösség, az alkotói sportközösség, a gyerekszerelem, a közeg, amiben élnek. És ezt el akarják venni tőlük. Hogyan tudnak harcolni érte, akár egyénileg, akár összefogva? Tapasztaltam, hogy a szülők sokszor elfedik a hétköznapi problémákat, azokat a gondokat, amikre a gyerekek nagyon érzékenyen tudnak reagálni, például a diszkriminációra. Itt nem csak a két „ellenséges” iskolát vonják össze, hanem a kültelki iskolát is beolvasztják az elit iskolába. A gyerekek jól reagálnak erre, el tudják fogadni egymás hendikepjeit és árnyait, és látják a másik pozitív oldalát is.