Ismét csak pedagógus lenne
Képgaléria
– Kiskunfélegyházán születtem 1929-ben, majd első elemitől ugyanabba az iskolába jártam egészen a tanítóképzőig. Sokat köszönhetek az apácáknak, akik szívvel-lélekkel tanítottak bennünket a Constantinumban. Miután 1949-ben átvettem az oklevelemet, a szabadszállási általános iskolába kerültem. A kis falusi iskolában én lettem a második tanerő. Megkaptam az alsó tagozatot, ami 44 gyereket jelentett osztatlan csoportban. Három év telt így el, majd – miután 1951-ben férjhez mentem – haza kértem magam Félegyházára. Itt a Szent János téri iskolába kerültem, ahol Ficsór Józsefet, a későbbi polgármestert is tanítottam, majd 9 évig a Csongrádi úti tanyák iskolában, később pedig a Constantinum Móra Ferenc Általános Iskolájában neveltem és oktattam a gyerekeket 33 éven át. 1984-ben mentem nyugdíjba, de mellette még 10 évig dolgoztam. Az utolsó 5 évben a Tarjányi ötös ikrekkel foglalkoztam iskolai keretben, minden délután felkészítettem őket a következő napra.
Rózsika 11 évvel ezelőtt veszítette el férjét, azóta fiával él. Zeneakadémiát végzett lánya Németországban lakik, vele ritkán tudnak találkozni. Mindennapjait a könyvek és a magazinok színesítik, és olykor egy-egy régi tanítvány is ajtót nyit rá. „Nagyon szerettem a gyerekeket, ezt ők érezték és viszonozták.” – mondja a vasokleveles pedagógus. 44 évet töltött a pályán, s ez idő alatt – így számolja – mintegy 1240 gyerekkel ismertette meg az írás, olvasás és számolás szépségeit. Megannyi volt tanítvány nevét tartja ma is számon, de mégis arra a legbüszkébb, hogy közülük többen pedagógusok lettek. Mint mondja, ő sem tenne másként, ha újra pályát választana.
T. T.
