Koncz Zsolt Félegyházán folytatja
Koncz Zsolt azonban nem sokáig maradt labdarúgás, illetve csapat nélkül, hiszen személyében máris a – szintén megye egyes – Kiskunfélegyházi HTK új játékosedzőjét tisztelhetjük. Szűkebb pátriájában, Szentesen értük utol a védőt, aki tagja volt annak a KTE-nek, amely tíz évvel ezelőtt kivívta az NB I-es tagságot - számolt be róla a baon.hu.
– Ön a téli felkészülés alatt érkezett Kecskemétre. A tavaszi idény derekán a klub honlapjának elmondta, hogy a télen szóban már elkötelezte magát Félegyházára, ezt követően mégis a Kecskemétet választotta, mivel Némedi Norbert hívásának nem tudott ellenállni, és emiatt őszinte bánatára megszakadt a barátsága Keresztesi Zoltánnal, a félegyházi csapat szponzorával. Ezek szerint ez a barátság helyreállt?
– Igen. Zoltán, akit van szerencsém a barátomnak nevezni, valóban neheztelt rám egy darabig, azt kell mondjam, hogy a körülményeket tekintve érthető módon, ám aztán idővel megértette, hogy miért döntöttem így. Belátta, hogy valóban nehéz lett volna nemet mondani a volt csapatomnak, így aztán a kapcsolatunk idővel rendeződött, magyarán már a tavasz folyamán kibékültünk, nem csak most, amikor újra szabaddá váltam.
Fotó: Kecskeméti LC
– Így utólag mi a véleménye? Megérte a télen inkább Kecskemétet választani? Végül is a cél, azaz a bajnoki cím megnyerése nem teljesült.
– Igen. Tudtam, hogy nagy feladat vár ránk, tisztában voltam az elvárásokkal, és úgy éreztem, hogy képesek vagyunk a célt elérni. Nem is sok hiányzott ehhez, a sorsunk majdnem végig a saját kezünkben volt, nem az elszántságunkon, az akaratunkon múlt, hogy nem sikerült megnyernünk a bajnokságot. Nagyszerűen éreztem magam Kecskeméten, újra futballistának éreztem magam, az ott töltött idő, a játék minden percét élveztem. Jó szellem alakult ki Kecskeméten, rendeződni látszik a klub anyagi helyzete is, úgyhogy biztatóak a megyeszékhelyen a kilátások, és meg is érdemli a város, hogy újra visszakerüljön a magyar futball térképén az őt megillető helyre.
– Szentesi lévén feltételezem, hogy jól ismeri a Kiskunfélegyháza jelenlegi keretét.
– Igen, így van, korábban többekkel játszottam is együtt, az idősebbekkel, a fiatalokat azonban egyáltalán nem ismertem. Nem véletlenül használom a múlt időt, hiszen néhány edzést már megtartottam, és így kijelenthetem, hogy ígéretes kis társaság állt össze itt, Félegyházán. Én egyébként csak edzőnek szerettem volna jönni, de kiderült, hogy igényt tartanak a játékomra is. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom.
– Van-e változás a keretben a tavalyihoz képest?
– Jelentős változások nincsenek. Egy érkezőről tudok beszámolni, ősztől Csurka Ádám a Félegyházát erősíti. Csurka Ádám játszott Kecskeméten, aztán Cegléden, a legutóbb pedig Tiszakécskén, és azért jött hozzánk, mert itt tudja a civil életét a labdarúgással ideálisan összeegyeztetni. Ez nálunk kulcsszó egyébként, hiszen itt mindenki munka után focizik, a sportág iránti szeretetből játszunk. Ez természetesen – a célok kitűzése tekintetében – jelent bizonyos korlátokat is, de megvan az előnye is, hiszen így tud igazán összekovácsolódni egy közösség. A keretre visszatérve, egy-két érkező még lehetséges, hogy lesz.
