A világháborúban elesett hőseire emlékezett Félegyháza
Képgaléria
Az Öreg-laktanyánál felállított kopjafa előtt Deli József, a Petőfi Sándor Bajtársi Egyesület elnöke idézte fel az 1943. január 12-én történt eseményeket. Azon a napon 9 óra 55 perckor aknavetőkkel, tüzérségi tűzzel, megszámlálhatatlan harckocsival a szovjetek elsöprő támadást indítottak a doni frontszakaszon. Egész nap rengett a föld az ágyúzástól és a bombázástól. A magyar hadsereg katonái a védelem vonalában nem voltak felkészülve az őket ért veszélyekre sem létszámban, sem fegyverzetben, sem ruházatban, miközben mínusz 42 fokot mutatott a hőmérő. Arról, hogy mekkora volt a veszteség, a legutóbbi kutatások adatai szerint sem tudunk teljesen pontos adatokat. Amit a Félegyházáról háborúba induló zászlóaljról tudni lehet, hogy 125-en vesztették életüket és 360-an sebesültek meg. Elvesztésük ma is fájó seb a mai nemzedék számára – zárta gondolatait a nyugállományú ezredes.
A megemlékezésen dr. Holló József nyugállományú altábornagy, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum volt igazgatója arról szólt, hogy a vesztes háború utáni időszak szellemisége közel fél évszázadig nem tette lehetővé a második világháborús hősi halottaink méltó elsiratását. Rekviem szólt először az életüket vesztett honfitársainkért, ma már a harang is megkondulhat, és egyre szaporodnak a jelképes sírok, kopjafák. Emellett Oroszországban és Ukrajnában is emlékművek jelezhetik a háborúban elhunyt magyar katonák emlékét.
Az emlékező rendezvény végén a kopjafánál és a magyar hősök emlékére elhelyezett emléktábláknál helyezték el koszorúikat és mécseseiket a város lakói, az önkormányzat, a katonai alakulatok, a civil szervezetek és a pártok képviselői. Ezt követően a Felsőtemetőben, a második világháborús emlékműnél, a tábortűz meggyújtását követően Hajagos Gyula atya mondott imát hősi halottainkért.
H. S.
Fotó: Kürti László
