Úgy határoztam, hogy én még maradok

Ilonka néni reggelente 5 órakor kel, és 94. életévében is aktívan tölti mindennapjait. Rendet tesz a háztartásban, bevásárol, és naponta főz. Kerékpározni is szeret, igaz, hosszabb kirándulásokra már nem vállalkozik, de a város minden pontjára szívesen kerekezik. A város nevében augusztus 25-én Balla László alpolgármester köszöntötte a szépkorút oklevéllel és virágcsokorral. Az ünnepelt, a maga készítette kacsasülttel és finom sütikkel, tortával kínálta vendégeit.

Tóth Ferencné Ilonka néni életútját így összegezte: - Minden lehetőséget megragadtam az életben maradáshoz. A „Horty- imázsban” születtem, egy módosabb gazdálkodó családba 1923. augusztus 23-án. Az akkori szokásoknak és társadalmi elvárásoknak megfelelően családi otthonban, bábaasszony segédletével. A római katolikus hitben, megkeresztelésem után a Pallagi Ilona Rozália nevet viselem.

A „kommunizmusban” édesanyám hét kiskorú gyermekkel maradt özvegyen, és sokat éheztünk. Én már akkor testközelben találkozhattam a mágnásokkal (migránsokkal?), ezek voltak a felszabadítóink. Osztályidegen kulákcsemeteként sodródtam az életben, mint sokan mások. Csak azért dacoltam, hogy én bizony még élni akarok ezen a földön. Számviteli képzettséget tanultam, főkönyvelőként dolgoztam. Házasságot kötöttem Tóth Ferenccel, egy leánygyermekem született, aki ma is itt él körülöttem.

Harminc éve vagyok özvegy elfogadható egészségi állapotban, és anyagi gondok nélkül. Tehát úgy határoztam, hogy én még maradok.

s. r.

Kövessen minket a Facebookon is!