Kultúra 2014. január 15. 07:46

Az olvasás öröme megosztható

Képgaléria
Az olvasás öröme megosztható
Tavaly szeptembertől Szabó Imre László filozófus vezeti a könyvklubot a félegyházi Petőfi Sándor Városi Könyvtárban. A filozófus Tóth-Kovács Nikolettől vette át a lelkes közösség vezetését. A könyvbarátok 2008 óta havi rendszerességgel találkoznak, hogy egy-egy irodalmi mű kapcsán olyan kérdésekben cseréljenek gondolatokat, mint például a szerelem, az erkölcs, az emberi kapcsolatok, és mindezek változásai a történelem, a szerzők élete tükrében. A könyvklub tagjai legutóbb január 14-én, kedden este alkottak – a szó valódi értelmében – beszélgető kört. A témát pedig ezúttal Ernest Hemingway: Francis Macomber rövid boldogsága című novellája adta.

– Minden találkozásnak előre eldöntjük a témáját, ami általában egy elbeszélés a magyar, vagy a világirodalom remekműveiből merítve. A szerző életrajzának és az elbeszélés rövid ismertetését követően megvitatjuk, hogy kiben milyen gondolatokat ébresztett ez az irodalmi élmény – magyarázza a klubvezető.

– Mi a célja ennek a közösségnek?

– A világirodalom megismerésén túl az, hogy minél jobban megértsük az adott művet. A közös beszélgetés során mindenki hozzáteszi a személyes tapasztalatait, élményeit, egyedi gondolatait, megérzéseit, ami arra inspirál bennünket, hogy más nézőpontból is lássuk, és ennek tükrében továbbgondoljuk a bennünk felmerült kérdéseket. Nekem ez mindig pozitív élmény. Ugyanakkor önképző körnek is tekinthetjük a klubot, hiszen egymástól tanulunk, amihez stabil, kiszámítható hátteret teremt a könyvtár. Hiánypótló a könyvklub a tekintetben is, hogy kézzelfogható, valós, személyes jelenlétet nyújtó közösséget kínál azoknak, akik értelmes dolgokról, hús-vér emberekkel szeretnének beszélgetni.

– Alternatíva lehet ez a fiatalok számára a felszínes online csevegésekkel szemben?

– Egyelőre kétségtelenül nagyobb létszámban képviselteti magát az idősebb korosztály a könyvklubban, de azért néhány fiatal is meg-megjelenik közöttünk. Reméljük, hogy ez az arány tovább növekszik még. Az a tapasztalatom, hogy ha „fogjuk a fiatalok kezét”, és a művek jó megválasztásával vezetjük őket, még ha kezdetben poros tananyagnak tűnik is számukra az irodalom, hamar ráéreznek a lényegre. A klasszikusokat olvasva rádöbbenünk, hogy évszázadok óta ugyanazok a kérdések és érzések vezérlik az embert, vagyis a gondjainkkal, nehézségeinkkel nem vagyunk egyedül. Ez a felismerés segíthet a problémák megoldásában, kapaszkodót jelenthet egy-egy élethelyzetben. Mindemellett itt egyfajta közösséget is talál az irodalomkedvelő. Olyan emberek társaságát élvezheti, akik saját meglátásaikkal segítik őt az új gondolatok, felismerések felé vezető úton.  

 

T. T.

 

Kövessen minket a Facebookon is!