Az 1956-os forradalmi eseményekhez a félegyházi fiatalok is csatlakoztak
Emlékezni gyűltünk össze – emlékezni azokra a honfitársainkra, akik életüket adták a szabadságunkért. 1956. október 23-án egyetemisták, munkás fiatalok, gyári dolgozók, értelmiségiek döntöttek úgy, hogy a nemzeti függetlenséget választják az idegen elnyomás helyett.
Ez forradalom volt, a legigazibb értelemben, amelyre büszke lehet minden magyar. Apák és nagyapák adták életüket azért, hogy megszűnjön az elnyomás, a diktatúra, és hogy a magyarok magyar földön, szabadon élhessenek. 1993-ban feloldott, korábban titkosított statisztikai adatok alapján 2652 magyar halt meg a harcokban, húszezernél is több embert börtönöztek be, akik közül sokakat kivégeztek, és közel negyedmillió magyar hagyta el az országot a bizonytalan, de jobb élet reményében.
Az új élet reménye, a sztálini diktatúra megdöntése városunk fiatalságát is magával ragadta. A Petőfi gimnázium harmadéves tanulója, a félegyházi diákmozgalom vezetője Fekete Pál tüntetést szervezett, és versekkel buzdította társait – mondta el ünnepi beszédében Csányi József. Befejezésképpen Fekete Pál verssorait idézte, amellyel a forradalom hősei előtt tisztelgett, és 1957 májusában, a ballagási ünnepségen mondott el:
„Vigyétek szét az iskolából szívetekben a szikrát,
mely a nemrég elhamvadt nagylángból maradt,
amely a nagy Októberért bennünk lobogott.
Vigyétek szét és hirdessétek, ahol jártok mindenütt,
hogy lángra gyúl a szikra még.”
s. r.