Mit jelent nekünk a halloween?
A divat valóban befolyásoló tényező, mely – különösen gyermekeinken keresztül érkezve – jelentősen tompítja egyébként határozott elveinket is. Bevallom, sok éves kitartó tagadásom után tavaly én is beleestem a töklámpás csapdájába, és miután a kertben szépen termett a sárga takarmánytök, fiaim kedvében járva mi is faragtunk figurákat. Bár a jelmez szóba sem jött, és azt is kikötöttem, hogy csakis kedves és mosolygós tököcskék jöhetnek számításba, mégis egy ismeretlen trend után mentünk.
Idén azonban utánanéztem, hogy ez a Magyarországon egyébként egyre népszerűbb, nagyrészt az üzleti érdekek mentén terjedő, színes programokat kínáló ünnep beilleszthető-e hagyományaink és kultúránk közé.
Így jutottam – roppant egyszerű módon az internet segítségével – olyan történelmi leírásokhoz, melyek magyarázatot adtak a halloween és a mindenszentek megértéséhez, s mely mentén állást foglalhatunk azzal kapcsolatban, hogy a továbbiakban megtartjuk-e magunknak, vagy inkább kimaradunk belőle.
Mindenszentek és halottak napja: két különböző ünnep két különböző napon
Már a mindenszentek és a halottak napja is keveredésre adhat okot, és megtévesztő lehet, hogy a két egymást követő ünnephez kötődő szokások azonosak, hiszen mindkét napra jellemző, hogy virágot viszünk a temetőbe, és gyertyákat gyújtunk a sírokon. Mindkettő katolikus ünnep, s míg a november 1-i mindenszentek napja az üdvözült lelkek emléknapja, addig a halottak napja, melyet november 2-án tartanak, ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért.
A mindenszentek napját a nyolcadik századtól kezdve ünnepli a katolikus egyház november elsején, azt megelőzően május 13-án, Szűz Mária és a mártírok emléknapjaként tartották számon. Az áthelyezés IV. Gergely pápa nevéhez fűződik, aki az október 31-ei ősi kelta samhain pogány ünnep ellenpontjaként 835-ben november elsejét mindenszentek ünnepévé, november másodikát pedig halottak napjává nyilvánította. Erre az áthelyezésre azért volt szükség, hogy a kereszténység előtti időkből származó pogány ünneppel összeolvadjon, s megtörje annak terjedését.
Ezt az eredetileg katolikus ünnepet és a hozzá kapcsolódó szokásokat az idők folyamán más felekezetek is elfogadták, esetleg részben át is vették, de ezen az ünnepen a nem vallásos emberek is kimennek a temetőkbe mécsest gyújtani.
A halloween gyökerei
Az ünnep angolszász országokból származik, ahol a mindenszentek napját megelőző estét halloween-nek, angolul all hallows' evening, vagyis minden szent estéjének nevezték. Ennek őse a samhain volt, az az ősi pogány kelta ünnep, melyhez szellemek, kísértetek, és egyéb démonok kapcsolódnak, és amelyet a halottkultuszt gyakorló kelta papok a halál istenének szenteltek.
A kelták hite szerint ugyanis az év utolsó napján, október 31-én távoznak el az előző évben elhunyt lelkek a túlvilágra. Hogy kiengeszteljék őket és megkönnyítsék vándorlásukat, áldozatokat mutattak be, félelmükben nagy tüzeket gyújtottak, és a gonosz szellemek elűzésére állatbőrökkel és állatfejekkel álcázták magukat. Mivel a kelták szerint ez az év legmágikusabb éjszakája, így ehhez számos rituálé, varázslat, jóslás kötődik, melyekkel az ilyenkor elvékonyodott evilági és túlvilági határon át kapcsolat létesíthető az alvilág szellemeivel.
A halloween egyik fő szimbóluma a kivilágított töklámpás, melynek eredetéről többféle hiedelem kering. Egy monda szerint Lámpás Jack, aki egy részeges kovács volt, furfangos módon járt túl az Ördög eszén, amiért cserébe elérte, hogy halála után ne kerüljön a pokolba. Mivel azonban a mennyországba sem engedték be, így egy pokolból kapott izzó fadarabot egy kivájt takarmányrépába tett, melynek fénye mellett kereste lelke megnyugvását.
Utalások vannak emberáldozatok elvégzésére is, melyeket a kelta papok, a druidák szintén a halál istenének kiengesztelésére végeztek. Fehér csuklyás ruhájukban fáklyákkal felvonulva áldozatokat követeltek, s ha nem kaptak, akkor átokként halált kértek a házra. Ha követelésükre megkapták az emberáldozatot, akkor cserébe kivájt tökbe helyezett égő gyertyát helyeztek a ház kapujába, hogy azzal tartsák távol a gonosz szellemeket.
Az írások gyermekáldozatokról is beszámolnak, ahol megfélemlített szülőktől kényszerítették ki a gyermekeket. Azokat a házakat, ahonnan a gyermekáldozatot várták, kivilágított tökkel jelölték meg, és az engedetlenséget szörnyű módon büntették.
Halloween ma
A halloween keveredve más ünnepek szokásaival ma már számos országban jelen van. Leírások szerint ír bevándorlók által honosodott meg Amerikában 1840 körül, ahol gyorsan népszerűvé vált, s a médiának köszönhetően a divathullám átterjedt Európába.
Szokás szerint ilyenkor ijesztő jelmezekbe öltözött gyermekek járnak házról házra 'Trick or treat!', azaz 'Csokit vagy csínyt!', más fordításokban 'Adsz, vagy kapsz!' kiálltással. A háziak a gyakorlat szerint cukrot, csokit adnak a látogatóknak, de ha ezt nem teljesítik, akkor a gyerekek játékos fenyegetéssel válaszolnak. Több helyen jelmezbálat, partikat is rendeznek, ahol világító töklámpások, koponyák és csontvázak között hátbozongató jelmezekben, véres sebekkel borított maszkokban, vámpír és szellem öltözetekben ünnepelnek.
Számomra szoros a párhuzam az ősi kelta hagyomány, a druidák véres áldozatai, a szellemvilággal való kapcsolat, valamint a mai értelemben vett halloween között, még ha a tartalmi része az idők folyamán elhomályosult, vagy figyelmen kívűl maradt is. A spirituális oldala azonban megmaradt, és az ártatlannak tűnő, mókás, ijesztgetős jelmezek, a mutatós töklámpások olyan eszméket közvetítenek, melyek okkult elemeket hordoznak.
S miközben a gyerekek kaszásnak, zombinak öltözve vidáman viselik rémisztő jelmezeiket, a hétköznapi életben a valódi halállal alig találkoznak. A halál elintézményesült, eltávolodtunk tőle, nem engedjük hogy haldoklót, vagy temetést lássanak. Miközben óvjuk a lelküket a szörnyűségektől, itt megengedjük, hogy egy torz világon keresztül lássák.
A halloweent ma is többen komolyan veszik. A neopogány vallások, és a modern sátánizmus is fontos ünnepnapként tartja számon, és ilyenkor az ősi kultuszokból eredő rituálékat végzik. Az interneten is több helyen bukkantam jóslásokra, varázslásokra buzdító írásokra, melyek konkrétan felhívták a figyelmet az október 31-i éjszaka mágikus lehetőségeire.
Az utóbbi években Magyarországon is kialakult a halloween trend, annak ellenére, hogy még magyar kifejezésünk sincs rá. Az udvarok, lakások őszi díszei szinte kötelezően tartalmazzák az ünnep szimbólumait, és számos gyerekprogram is erre épül. Az ártalmatlannak tűnő vidám ünneplés gyökerei azonban a mágiából erednek, és bármennyire nem úgy tűnik, de ennek hódolunk, amikor engedünk a divat sodrásának, még akkor is, ha ezt a legjobb szándékkal tesszük.
Így ha újra végiggondolom a halloweent, már nem pusztán azért zavar, mert egy külföldről átvett profitorientált ünnepnek tartom, hanem mert úgy érzem, hogy a valódi üzenetének számomra a keresztény kultúránkban nincs helye.
Kiss Gabriella
