Motívumokra vadászni és lerajzolni a tanár urat
A Kiskun Múzeum különböző pontjain sikerült találkozni a képzőművész alkotótábor résztvevőivel. Éppen motívumokra vadásztak a malomban, vagy a vitrinekben elhelyezett tárgyakon. Ugyanilyen alapossággal végigjárták már Félegyháza köztéri szobrait is, és mindegyiket körbesétálva, a portrékat tanulmányozták úgy, ahogy az iskolai tanórák keretében még sosem.
– Mindennap más-más programra beszéljük rá a gyerekeket – mondta Molnár István táborvezető –, de minden közös rácsodálkozás egy kicsit előbbre viszi őket a művészetek megismerésében. Portré-rajzolással kezdődött az 5 napos tábor, és befejezésként visszakanyarodunk a portrékhoz, nem is akármilyen mester segítségével: Michelangelo szobormásolatait fogjuk lerajzolni. Ez a 12-17 éves korosztály fogékony a szépre és a művészetekre, sok újat látnak, amit eddig talán észre sem vettek.
– Én találtam rá erre a nyári lehetőségre, és szóltam a szüleimnek, hogy ez érdekel – mesélte a 12 éves Helga. – Eddig a portrérajzolás tetszett legjobban, amikor a tanár úr volt a modell, és különböző irányokból lerajzoltuk, aztán egymás mellé tettük a lapokat.
– Bízom benne, hogy érdekesnek tartják a festést is, a pasztell és más technikák kipróbálását. – Az alkotótábor-vezető, aki a Holló László Képzőművész kör vezetője is, közben végiglátogatta a gyerekeket, és mindenki kapott valami plusz információt. Ki az egykori félegyházi malmokról tudott meg többet, ki a díszes öltözéken kacskaringózó motívumról. – Megismerkedünk az akvarellel is, erre egy külső helyszín a legalkalmasabb: az 1800-as években épült Kálváriához kirándulunk, és megnézzük, mennyire illeszkedik a késő-barokk stílushoz a 2003-ban elkészült mozaikdíszítés, ami az én munkám. Tanulmányoztuk már a mai művészeteket is, amikor Kun Éva keramikusművész „A Jó és a Rossz” című alkotását értelmeztük, lerajzoltuk, és ezen keresztül magyaráztuk a téma kifejezését.
Különös hangulata van a művelődési központ által szervezett, félnapra a múzeumba költözött tábornak, de az elmondottak alapján úgy tűnik, hogy más napokon sem maradnak új ismeretek és élmények nélkül a gyerekek.
– Csak ültünk a művelődési ház lépcsőjén, és néztük az épület belsejét, mert onnan lehet a legjobban megcsodálni – magyarázta Klári (12), és megmutatta, hogy milyen motívumot sikerült felfedeznie a múzeumi vadászaton.
tli