Cukrászból lett muzeológus
Mészáros Márta a Móra Ferenc gimnáziumban szerzett érettségit követően sajátította el a cukrász szakma fortélyait, majd öt éven át dolgozott a pályán, nagy-nagy szeretettel. 1993-ban azonban tárlatvezetőként a Kiskun Múzeumba került, ami megpecsételte az életét.
– Nagyon keveset tudtam akkor a Kiskun Múzeumról. Bár szerettem a történelmet és gyűjtöttem a régiségeket, akkor még nagyon távoli volt számomra a múzeumok világa. Mégis, amikor ide kerültem, tudtam, hogy otthonra találtam – mondta el a kezdetekről.
Magával ragadta ez út, tanulni kezdett. Először Egerben pedagógiát hallgatott, majd az ELTE múzeumpedagógia szakát végezte el. A múzeum akkori igazgatója, Bánkiné dr. Molnár Erzsébet tanácsára a Debreceni Egyetem néprajz szakára is beiratkozott, és néprajzkutató muzeológusként dolgozott tovább. Így már nem csak a múzeumpedagógiával foglalkozhatott, hanem a helytörténeti kutatásokra és a néprajzi gyűjtésre is lehetőséget kapott.
2010 decemberében a megyei múzeum igazgatója, dr. Rosta Szabolcs, Mészáros Mártát nevezte ki a Kiskun Múzeum élére. Azóta vezeti az intézményt.
A hagyományok megélését az intézményen túl, családja körében is fontosnak tartja. Vallja és képviseli, hogy a Karácsony mindenekelőtt az összetartozásról, és a szeretetről szól.
Gyerekkorából hozza ezt az élményt. Abból az időből, amikor – bár szüleivel Félegyházán éltek – minden ünnep a nagyszülők szekszárdi házához kötődött. Oda, ahol a nagypapa különösen sokat fáradozott a karácsonyi hangulat megteremtésén, ahol a sötét szobában feldíszített karácsonyfán gyertyák égtek, és ahová csak a csengettyűszót követően léphettek be a gyerekek.
– Miután megszólalt a csengő, a húgommal közös karácsonyi műsort adtunk elő. Még mindig tisztán emlékszem az érzésre, az illatokra, a félhomályra… – idézi fel gyermekkora távolról átszüremkedő élményeit. Ezekből merített akkor is, amikor a gyermekeivel közös családi hagyományok alapjait rakta le, immár édesanyaként.
– Amikor a lányom nagycsoportos óvodás lett, és elkezdtünk a református templomba járni, ez kialakította a mi karácsonyi szokásrendünket is. Minden Szentestén karácsonyi műsorral egybekötött Istentiszteletre mentünk a gyerekekkel, természetesen gyalog. Ez azóta sem változott. Minden évben végigsétálunk a városon, miközben mélyen megéljük a házakból áradó csend és nyugalom örömét. Miután hazaérünk, igyekszem a nagypapámtól tanultakat a saját családomban is megvalósítani. Nálunk is van karácsonyfa-állítás, gyertyagyújtás, ajándékosztás és ünnepi vacsora. A fák védelmében műfenyőt díszítünk mézeskaláccsal, így jellegzetes illattal telik meg a ház. Karácsony este hagyományosan disznótorost eszünk.
A néprajzkutatásaim során jellegzetes félegyházi szokásokat is kerestem. Korábbról is ismertem, és a családomban is bevezettem, hogy Karácsony este a vacsora előtt mézbe mártott fokhagymát és diót eszünk. Ez, a hiedelem szerint a következő évre egészséget garantál számunkra. Itt, a városban találkoztam először az összetartozást jelképező alma hagyományával, amit annyi gerezdre vágunk, és fogyasztunk el az ünnepi asztal mellett, ahányan a családban vagyunk.
Mészáros Mártáéknál nem hiányozhat a karácsonyi asztalról a skót krémes, amelynek receptjét ezúton teszi közkinccsé a cukrászból lett muzeológus.
Skót krémes
Hozzávalók:
A lapokhoz: 30 dkg liszt, 6 dkg margarin, 5 dkg porcukor, 1 tojás, 1 cs. sütőpor, 0,5 dl tej
A krémhez: 25 dkg porcukor, 3 tojás, 2 cs. vaníliás cukor, 10 dkg liszt, 1 l tej
Elkészítés:
A lisztet összekeverjük a sütőporral, majd hozzáadjuk a margarint és elkezdjük összemorzsolni. Amikor már kellően morzsalékos, hozzákeverjük a porcukrot. Ezután a közepébe mélyedést formálunk, beleöntjük a tejet, és a villával kissé felvert tojást. Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd a tésztát három egyenlő részre osztjuk.
Három darab 22 x 32 cm-es sütőpapírt vágunk, majd ezeken kinyújtunk egy-egy tésztagombócot.
Az első kinyújtott tésztát a sütőpapírral együtt a tepsi hátlapjára tesszük, villával néhány helyen megszúrjuk, hogy sütés közben ne púposodjon fel.
180 fokra előmelegített sütőben 5-6 perc alatt egyesével zsemleszínűre sütjük a lapokat. A sütőből kivéve rácsra helyezzük, és teljesen kihűtjük.
A krémhez a tojások sárgáját a porcukorral, a vaníliás cukorral és egy kevés tejjel jó habosra keverjük. Ekkor hozzáadagoljuk a lisztet, majd a maradék tejet, hogy teljesen sima állagú legyen. Ezután állandó kevergetés mellett, sűrű krémmé főzzük.
A tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, majd apránként a tűzről levett, forró masszához keverjük. Ezután a krémet teljesen kihűtjük.
Az egyik kihűlt tésztalapra rákenjük a kihűlt krém felét. Ezután ráhelyezzük a második lapot, újabb krémréteg következik, majd befedjük a harmadik lappal, és óvatosan lenyomkodjuk.
Legalább egy napot állni hagyjuk, hogy a lapok teljesen megpuhuljanak, és az ízek összeérjenek.
Tálalás előtt a sütemény tetejét porcukorral megszórjuk.
