Az értékőrző Gátér - videóval
A közösségi, művészeti csoportok a jeles ünnepek közkedvelt szereplői és szervezői. A háziasszonyok pedig a gasztronómia területén jeleskednek, és tudásukat szívesen megosztják a falu lakóival. De őrzik a hagyományokat is, többek között olyan helyi specialitással, mint a gátéri csíramálé.
A község éppen ezért 2014-ben a helyi értékeket feltáró munkába kezdett. Tette ezt azért, hogy értékeiket kiadványokban és filmen is átörökítse az utókornak. Értékőrző munkájukban Babits Mihály gondolata vezeti őket: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több szálon
kapaszkodhatsz a jövőbe”.
Szent Anna Templom
Gátérpuszta, a régi Kisszállás, 1924 május 1-jén alakult községgé. Mivel az új közösség tisztán katolikusokból állt, a lakosság megindította az egyházi szervezkedést is, „teljes egyértelműséggel és méltó lelkesedéssel elhatározta és kimondta, hogy az Isten dicsőségére templomot épít”. Az új templom építési költségeinek összegyűjtése Szelepcséni András, félegyházi lelkész lelkes munkájának köszönhető, aki maga is nagy összeggel járult hozzá az alapításhoz.
A rendkívül szép templomot August József budapesti műépítész gót stílusban építette fel. 1929. szeptember 1-jén Toldy Jenő apát, esperesplébános felszentelte a község új harangjait. A templomszentelésre 1929. szeptember 15-én került sor. A gátéri templom 8 méter magas oltára és a szószék remekmívű tölgyfából készült. Védőszentje Szent Anna, így minden évben Anna nap közelében, július végén tartják a templom búcsúját.
Temetői kereszt
A község önállóvá válásának évében, 1924-ben kezdődött a templom építése, és még ebben az évben egy nagybirtokos család kőkeresztet is emeltetett, amely most a község szépen gondozott sírkertjének éke. A keresztet az évtizedek során az időjárás erősen megviselte, de 2014-ben felújították. A feliratot tartalmazó agyagtábla ugyan már darabokban hevert a kereszt tövében, de sikerült úgy helyreállítani, hogy olvashatóvá vált az írás, és egy márványtáblába vésve további, hosszú évtizedekre biztosították annak megőrzését.
A gátériak szép, gondosan ápolt temetőjében a régi keresztet minden időszakban virágok díszítik.
Rusz-kastély
Gátér fontos épített értékei közé tartozik a Rusz-kastély. Az épületet Rusz Ervin, neves kecskeméti építészmérnök nevéhez fűződik. Tervei alapján 1941-42-ben épült meg. A kúria – amit a népnyelv kastélyként emleget – egy 160 hold területű majorság épülete volt, mellette 6 gazdasági épület állt, körülölelve gyümölcsösökkel.
Az épület szecessziós stílusú, szabadon álló L-alakú, kastélyszerű. A főhomlokzat népi építészetre utaló, háromnyílásos, boltíves tornáccal. Hátranyúló szárnyának vége lekerekített. Érdekessége, az akkoriban modernnek számító tetőtér-beépítés. 1945-ben államosították, majd a helyi termelőszövetkezet használta, később iskolaként is működött, majd magánkézbe került. Állaga az évek során leromlott, a gazdasági épületeket lebontották, a gyümölcsösöket beszántották. Sok év után új tulajdonos költözött a míves épületbe, aki a műemléki jelleget figyelembe véve renoválta az épületet. Az ablakok eredeti spalettáit felújították, helyiségeit eredeti festésüknek megfelelően állították helyre. A kastély ékességének tartott kőlépcső érintetlenül, régi állapotában maradt meg.
Kismakkos Néptáncegyüttes
A Kismakkos Néptáncegyüttes 1994 októberében a hagyományos szüreti felvonulás kapcsán alakult a falu ifjúságának aktív részvételével. 25 középiskolás, főiskolás, és már dolgozó fiatal döntött úgy, hogy saját erejükből bővítik a kulturális lehetőségek és a tartalmas szórakozási lehetőséget biztosítanak saját maguk és az érdeklődők számára.
Már 1995 tavaszán megrendezték a Tavaszköszöntőt, a falu első olyan közösségépítő kulturális rendezvényét, amely azóta is töretlen sikerrel kovácsolja össze a helyi közösségeket és a távolabbról érkező néptáncosokat. A Tavaszköszöntőre azóta is érkeznek Magyarország több településéről, de a határon túlról is megfordultak már Gátéron a népzene, néptánc elkötelezett művelői.
A néptáncegyüttes a kezdetektől nagy figyelmet fordított a gyermek és ifjúsági korosztály fejlesztésére. Több generáció felnőtt már a Kismakkos keretei között. Kiemelten fontosnak tartják a helyi közösség összetartását, a közös élmények és sikerek megélését. 2005 augusztusában elsőként vehette át az együttes a helyi önkormányzat által alapított „Gátér községért” díjat.
A csoporton belül életre szóló, igaz barátságok szövődtek, és a felnövekvő gyerekeikben visszaigazolást látnak az értékrendjük helyénvalóságára.
Szüreti felvonulás és bál
Igaz, Gátér község nem szőlőtermelő vidék, de önállóságának elnyerése után néhány évvel már megrendezték a szüreti felvonulásokat, bálokat, és ez a hagyomány még ma is él. Idősek és fiatalok egyaránt ápolják a hagyományt. A szüreti ünnepséget minden év szeptemberének utolsó szombatján rendezik meg. Ezen a napon a terményáldást, a borszentelést követően a helyi, és a környező településekről érkező fogatosok, csikósok, táncosok, csőszpárok, a bírópár és egyéb maskarások vonulnak végig a község utcáin.
A felvonulás egyben a szüreti bálba is csalogatja a falu népét. A közösségi házban ekkor ajándékokkal feldíszített „szőlőskert” várja a vendégeket, akik közül sokan kísérletet tesznek arra, hogy elcsenjenek egy-egy ajándékot. A kertet viszont csőszpárok őrzik, és akit fülön csípnek, arra tréfás „büntetést” szabnak ki. A szüreti mulatságot minden alkalommal bál zárja, ahol a finom vacsorát követően hajnalig ropják a táncot.
Rádi Józsefné
Rádi Józsefné citerajátéka is helyet kapott a helyi értéktárban. Nem véletlenül. Icu amellett, hogy 1996 óta a faluház könyvtárát kezeli, szervezi a közösségi programokat, kiemeltem kezeli a népzenei-, néptánctalálkozók szervezését és népdalkört is alapított. Fellépéseik hangszeres kíséretét is ellátja. De a fiataloknak is szervezett citeraszakkört, azzal a szeretettel és tapasztalattal, ahogyan ő is megszerezhette a „szárazfa” megszólaltatásának örömét.
Gyöngyösbokréta citerazenekarával 2011-ben ezüst minősítést szereztek, és számos egyéb elismerésnek is birtokosai. Ennek ellenére úgy véli, hogy nem annyira fontosak ezek a megmérettetések. Sokkal fontosabb, hogy a zenével örömet szerezzünk mindenkinek, és a fiatalokat is képessé tegyük a játékra, a befogadásra. Hitvallását így fogalmazta meg: „Az én egyetlen stafétabotomat sok ezernyi darabra osztottam, hogy minél többen száguldhassanak a nagy cél felé”.
Vincze Sándor vőfély
Vincze Sándor vőfély megnyerő személyiségével, kiváló szervezőképességével, humorával és hagyománytiszteletével lopta be magát a gátériak szívébe. Nem véletlen hogy sok-sok fiatal házasulandó hívta meg, és bízta meg azzal, hogy legyen fővezére közös életük első nagy ünnepének, a lakodalomnak.
Sándor Csongrádon született és 1965-ben került Gátérra. A „vőfélytudományt” Tarjányi Mihálytól és Berényi Jánostól sajátította el. Az első gátéri lakodalmat 1985 novemberében vezényelte önállóan. Hogy ez jól sikerült, azt bizonyítja az, hogy a következő években már 20-30 pár kérte fel esküvői szertartásuk levezénylésére. Összesen 635 lakodalomban volt vőfély, amelyekről naplót vezetett, rögzítve benne a dátumot, a párok nevét. Büszke arra, hogy nagyon sok pártól köszönetet kapott, leveleiket külön albumban őrzi.
Munkájáról úgy fogalmazott: „Hagyománytiszteletből végeztem mindvégig. A verseket könyvtári anyagból és régi vőfélykönyvekből tanultam. Időben megtanultam, hogy mi vagyunk a vendégekért és nem fordítva. Együtt kellett működni mindenkivel, többek között a zenekarokkal is, hogy a jó hangulatot folyamatosan biztosítsuk. Mindent a kezünkben kellett tartani, figyelve az előírt menetrend betartására is.”
Vincze Sándor egészségügyi okokból hagyta abba a vőfélykedést. Utolsó lakodalma 2013. augusztus 30-án, Esztergomban volt.
Szabó Sándorné gobelin-készítő
Szabó Sándorné, Matild néni gyermekkorában is szívesen kézimunkázott. Akkoriban főleg horgolásokat készített. Unokahúga inspirálására később gobelinképek varrásába kezdett. A műfaj minden fortélyát megtanulta. Ha belemerül a munkába, sokszor késő éjszakáig sem teszi le a rámát az öléből.
Matild néni számos ismerősét megörvendeztette már szép gobelinjeivel, de alkotásai lakásának is legfőbb ékességei.
Gyovai Norbert
Gyovai Norbert képzőművészeti alkotásainak elismeréseként került a helyi értéktár jeles személyiségei körébe. Norbertre már általános iskolás korában felfigyeltek kiemelkedő kézügyessége, rajzkészsége miatt. Egy művésztanár, Barta Szilveszter segítette a tehetséges gyermeket a rajzolás alapismereteinek elsajátításában. Középiskolás korában tanult szakgrafikát és színelméletet, de festői tudását autodidakta módon fejlesztette.
A festészet felé unokatestvére munkái irányították, aki amatőr festőként temperával festett lepedőre. Első alkotásai így neki is temperával készültek, majd olajra váltott. Témái között a tájkép dominál, de vannak állatokat ábrázoló festményei éppúgy, mint csendéletek. Az utóbbi években kizárólag portrékat és karikatúrákat rajzol. A rajzolást és a festést hobbinak tekinti. Egyéb elfoglaltságai mellett saját örömére ragadja meg a ceruzát és az ecsetet. Képeivel azonban nem csak önmagának szerez örömet. A közönség is szívesen látja egy-egy tárlaton. Portréi és karikatúrái pedig szakmai körökben is elismerést aratnak.
Szivák Lajos óragyűjtő
Szivák Lajos az órák iránti szenvedélye miatt örvend elismertségnek Gátéron. Gyűjteménye méltán került be a helyi értéktárba. Lajos, ha ideje engedi, szívesen bajlódik gyűjteménye darabjaival, és tisztítja javítgatja őket, ennek köszönhetően szinte mindegyik működőképes is. Gyűjteményének vannak különleges darabjai: például egy visszafelé járó, és több mesefigurás óra.
Gyűjtőszenvedélye nem lankad, annak ellenére sem, hogy már lakása szinte teljes belső felületét órák borítják. Továbbra is járja a vásárokat, és ahol meglát egy Jantar típusú faliórát, azt meg is vásárolja. De az eladóknak sem kell nagy rábeszélő készséggel bírni ahhoz, hogy egy régi érdekes, ketyegő szerkezetet is rásózzanak.
Ínyes mesterek
Gátéron a népi hagyományok ápolása jegyében 2012-től a Pünkösdölő Családi naphoz kapcsolódóan hirdetik meg a „Gátér Ínyes Mestere” versenyt, ahol a mamáról-leányra (apáról-fiúra) szállt régies receptekre kíváncsiak. A közösségi házban tartott bemutatóra és kóstolóra minden évben szép számmal érkeznek is az anyukák, apukák, sőt a gyermekek készítette finomságok is. A terítéken megtalálhatóak a kőttesek, lepények, sós sütemények, kalácsok és az egyszerű édes sütemények is.
A versenyre hozott süteményeket szakértő zsűri bírálja el, mielőtt a vendégsereg jóízűen elfogyasztja. Az értékelés fő szempontja, hogy a finomságok természetes alapanyagokból készüljenek, mesterséges adalékanyagok, aromák és ételszínezők mellőzésével. A különböző kategóriák győzteseit emléklappal jutalmazzák.
A verseny hozadéka az is, hogy a szervezők az ínyencek készítőitől a recepteket is elkérik. Ezeket összegyűjtve egy hagyományőrző, szép könyvecskét adnak ki annak érdekében, hogy a nagyszülők, szülők sütőtudománya ne tűnjön a feledés homályába, a finom ízeket még sokáig lehessen élvezni.
Csíramálé
Gátéron még vannak háziasszonyok, akik elkészítik, megsütik a csíramálét, ami régen a paraszti családokban főleg a gyermekek csemegéje volt. Őseink már ismerték az energiát adó vitaminforrást, a búzacsírát, amelyet használtak betegségek megelőzésére és a népi gyógyászatban is. Napjainkban azonban a házilag, hosszas munkával elkészíthető csíramálét már egyre kevesebb családban készítik.
A gátériak értéktárukban megőrzik ennek a nagyon egészséges, sokféle vitamint tartalmazó, olcsó és ízletes ételnek a receptjét, és közkinccsé is teszik az utókor számára.
Fehér-tó
A gátéri Fehér-tó eredetileg úgynevezett fehér vizű szikes tó volt, amelyet a 20. században a vízrendezések, a mezőgazdálkodás alaposan átalakított. Az egykori fehér vizű szikes jellege mára már csak nyomokban érzékelhető. A szikes tavakra jellemző a nagy vízdinamika: szinte minden évben más-más vízállás van a mederben. Lehet csontszáraz, de akár egy méternél mélyebb is.
A terület kiemelkedően fontos egyes vonuló, telelő madárfajok számára. Nagyon látványos, amikor nagy tömegben ősszel, tavasszal megjelennek a vonuló fajok, köztük a nagy lilik, nyári ludak, tőkés récék és néha a daruk. Tavasszal főleg a vonuló parti madarak számára jelent fontos táplálkozó és pihenőhelyet. Ilyenkor több ezres csapatok gyűlhetnek össze. Fészkelésben is fontos élőhely. A területen az elmúlt évtizedben 170 madárfaj fordult elő. Egyéb védett állatfajok is láthatóak, mint például a vidra, a mocsári teknős, vízisikló, dunai és pettyes gőte, különböző békafajok és a réti csík. A terület védett növényfajai: a tarka sáfrány, a mocsári kosbor, az agárkosbor, az őszi füzértekercs, a poloskaszagú kosbor és az erdélyi útifű.
A Fehér-tavat megyei értékké nyilvánította a Bács-Kiskun Megyei Értéktár Bizottság.
Kiss Illés utánfutógyártó
Kiss Illés vállalkozó utánfutók gyártásával érdemelte ki a gátériak, az ország, és lehet mondani, hogy a világ elismerését is. Általános iskolai tanulmányai után lakatos szakmunkás bizonyítványt szerzett. Mindeközben érdekelte a képzőművészet, alkotásai láttán biztatást is kapott a festésre, a grafikai munkák készítésére. Ő a család biztatására mégis kisiparos lett. Autók javításával kezdett foglalkozni.
1981-ben mestervizsgát tett. Hogy anyagbeszerzését megkönnyítse, készített magának egy utánfutót, amit Kecskeméten kellett vizsgáztatni. Még haza sem ért a megyeszékhelyről, máris kapott hat megrendelést utánfutó-készítésre. Kreatív, jó munkájának híre gyorsan terjedt a környéken és rövid idő múlva már külföldről is megrendelésekkel keresték. Kiss Illés 1990-ben megkapta az Ipar Kiváló Mestere címet is. Műhelyében nem csak utánfutók készültek, hanem elárusító büfékocsik, hűtőutánfutók, vaskapuk, kerítések, úszómedence-fedelek, lovaskocsik és még sok minden más.
Szakmai munkásságát 2014-ben Gátér község önkormányzata – a lakosság ajánlása alapján – „Gátér Községért” kitüntetéssel ismerte el.
Lovas postás
Gátéron működik az ország egyetlen, egyben utolsó lovas postása. A Magyar Posta 1962-ben vezette be a lovas kézbesítést a tanyás területeken. Ma már ezt a szolgáltatást a legtöbb helyen felváltotta az utak szélére kihelyezett postaláda. Kulik István azonban még minden reggel felszerszámozza lovát, befogja fogatát és útnak indul, hogy eljuttassa a tanyákon élőkhöz a postai küldeményeket. Előfordul, hogy télen, nagy hóesés idején szánkóra cseréli a fogatot. István azonban nem csak postás. Számos segítséget nyújt a tanyavilágban élőknek.
Az önkormányzat igyekszik odafigyelni a tanyákon élőkre, de a postás az, aki legtöbbet nyit ajtót rájuk. Ő a tanyavilág mindenese.
Támogatók:
