Glória élvezi a vezérszerepet

Siber Glória, aki amellett, hogy az Astra U-15 csapatkapitánya, igazi vezéregyéniségnek számít, s egy nagyon alázatos és végtelenül vidám, mosolygós hölgy. Komoly céljai vannak a futsalban, amit meg is értünk, látva a kiskunfélegyháziak csiszolatlan gyémántjának képességeit.

– Édesanyád kosárlabdázóként, édesapád pedig labdarúgóként szerzett hírnevet magának Kiskunfélegyházán, mindketten tagjai voltak a másodosztályban szereplő helyi együttesnek. Igazi sportcsaládból származol tehát. A futsal volt az első sportág amit kipróbáltál vagy előtte mással is próbálkoztál?

– A sportcsalád azt jelenti nekem, hogy már egész kiskorunktól kezdve mindig focipályán vagy tornateremben voltunk anyáékkal, így a legjobb játék a labdázás volt nekem és három testvéremnek. Nagyon szeretünk mindent kipróbálni, játszani, mindegy milyen sportról van szó. Sporttagozatos általános iskolába járok, ahol sok évtizede az atlétika a fő sport, ebben is versenyzünk mindketten Szofival. A legelső sport, amit szervezett keretek között űztünk a szertorna volt (6 évesen), amivel 4. osztályos koromban felhagytam. Rövid ideig a kosárlabdát is kipróbáltam, de a foci mindig jelen volt az életemben, elsősorban mint jó játék, később már választott sportként.

– Befolyásolt valaki a sportágválasztásban? Miért döntöttél végül is a futsal mellett, és hány éves korodtól számítod futsalpályafutásod?

– A szüleim mindketten labdajátékot játszottak, ezért is javasolták hogy válasszak csapatsportot, főleg labdajátékot. Mivel a foci bárhol játszható, gyakorolni itthon is lehet a kertben, és a szüleim is ebben a sportban dolgoznak, így tudtuk mindannyian, hogy így tudnak a legtöbbet segíteni a gyerekeiknek. Most már mind a négyen focizunk… A futsal 4 éve kezdődött, először csak „besegítettünk” a pesti csapatnak, később önálló csapatként indultunk, csak kiskunfélegyházi lányokkal.

– Az elmúlt években is bizonyítottad gólérzékenységedet, de a mostani szezonban jött össze igazán neked a kiugrás. 11 mérkőzésen 45 gólt szereztél, ami több mint négygólos átlagnak felel meg. Minek tulajdonítod azt, hogy ebben az évben ennyire kijött neked a lépés?

– Ebben az évben kis csapatunkban kellett egy személy, aki a többieknek példát mutat és vezeti őket. Nehezen vállaltam el ezt a feladatot, túl nagy felelősségnek tűnt, de szerencsére felismertem, hogy muszáj „a hátamon vinni” a csapatot. Sokat segítenek a lányok is, elfogadtak csapatkapitánynak.

– Előny vagy hátrány, hogy szüleid egyben az edzőid is? Szigorúbbak veled és ikertestvéreddel, mint a többiekkel? Milyen a kapcsolatod velük?

– Nehéz úgy sportolni hogy a szülők az edzők, vegyes érzés. Meg kell tanulni, hogy most nem anya és apa, hanem edzők - Rita néni és Matyi bácsi. Tudom, hogy nekik is nehéz. Nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, a hattagú családunk nagyon összetartó, szoros kapcsolatban vagyunk. Igen, velünk szigorúbbak mint a többiekkel, mert szeretnék ha mi jó példát mutatnánk a többieknek mindenből ( fegyelem, hozzáállás, szorgalom stb.) Ők is szeretnek jó mintát mutatni nekünk és a többi edzőnek, csapatnak.

– A futsal központi szerepet kap otthon mondjuk egy családi ebédnél is?

– Igen, amikor hétvégén együtt a család – a fiúk is hazajönnek Hódmezővásárhelyről, a kollégiumból – akkor az egész heti sportélményeinket egymással megosztjuk és van mikor az asztalnál jut eszünkbe egy-egy sztori. Nagypapámék is kijárnak a hazai meccseinkre, velük is sokat lehet a sportról és fociról beszélgetni.

– Egy sikeres sportolónál nagyon nehéz összehangolni az edzéseket úgy, hogy ez ne menjen a tanulás rovására. Neked miként sikerült megoldani ezt a kényes problémát? Jó tanulónak számítasz?

– Szerencsére most még jó tanulók vagyunk, de egyre kevesebb idő jut a tanulásra. Sokszor vagyunk fáradtak este, olyankor már nem nagyon megy a fejünkbe mondjuk a fizika vagy a kémia. Szofi segít a tanulásban, egymást szoktuk kikérdezni.

– Ikertestvéred, Szófia egyben csapattársad is. Rivalizáltok egymással? Miként jellemeznéd őt?

– Igazából nem rivalizálunk egymással, inkább segítjük egymást. Nem egymással, hanem együtt szeretünk versenyezni. Szinte állandóan együtt vagyunk – suliban, otthon, edzésen –, így eléggé ragaszkodunk egymáshoz, megnyugtat a testvérem jelenléte. Szofi szorgalmas, kötelességtudó, nagyon jószívű. Emellett jó versenyző típus, szereti a mérkőzéseket. Neked elárulom: az edzéseket kevésbé szereti, legszívesebben mindig csak meccselne. Mivel nem vagyunk egyformák, így minden téren jól kiegészítjük egymást, szerintem nagyon jó páros vagyunk.

– Rendkívül izgalmasan alakul az U15-ös pontvadászat, a Miskolci Vénusz és köztetek dőlhet el a bajnoki cím, de még a Tolnát sem szabad leírni, annak ellenére sem, hogy lépéshátrányban vannak. Mi dönthet a három élcsapat között véleményed szerint? Van eredménykényszer veletek szemben, hogy kötelező megnyernetek a bajnoki aranyat?

– Eredménykényszer nincs, nem úgy vágtunk bele a bajnoki évbe hogy meg kell nyerni. A bajnoki cím fejben dől el, a három csapat nagyjából azonos képességű, de aki jobban tud koncentrálni, fegyelmezett lesz, azé lesz a trófea.

– Az első 5 fordulóban kétszer is vereséget szenvedtetek: előbb a Tolna ellen hazai környezetben, majd Miskolcon kaptatok ki a lehető legminimálisabb különbséggel. Ekkor gondoltál arra, hogy öt fordulóval a vége előtt reális esélyetek lehet akár az első helyre is?

– Félénken indítottuk a szezont, lassan kezdtünk összeszokni a csapattal, kevés volt az önbizalmunk. Ahogy haladt a bajnokság, láttuk, hogy van esélyünk, így egyre tudatosabban készültünk a hétvégi mérkőzésekre, a hibáinkat igyekeztünk kijavítani, a hozzáállásunk is sokat változott. Ez már nem játék!

– Mi az U15-ös csapatotok sikereinek a titka?

– Régóta focizó, focit szerető lányok vannak a csapatban, már csak össze kellett rázódni, és jól működő csapattá válni. Szeretjük egymást a pályán és pályán kívül is. Szeptemberben csatlakozott hozzánk kapusunk, Vámos Viktória, aki nagyon gyorsan beilleszkedett hozzánk, mi is szívesen fogadtuk. Legnagyobb szerencsénk hogy mindegyikünk most érett meg a versenyzésre, a sikerekre. Eddigi pályafutásunkban nem számított az eredmény, csak úgy játszottuk a játékot, mindenféle elvárás és kényszer nélkül. Most jött el az idő, hogy megmutassuk mit tudunk… Erre készültünk, és most van itt az alkalom, hogy érvényesüljünk.

– A Karácsonyi Kupa második napján a Miskolc elleni 10-4-es sikeretek után az Astra játékosai díszsorfalat álltak nektek, így tisztelegve parádés játékotokhoz. Milyen érzések kavarogtak ekkor benned?

– Nagyon emlékezetes marad ez a mérkőzés, a szurkolók, a hangulat, a gólok! Megható volt, hogy a mi csapatunkat ünneplik, és rajtunk kívül ennyi embernek örömet szerzett a mérkőzés, valamint a győzelmünk!

– Fényes jövőt jósolnak neked a szakemberek. Egyértelműen a futsalban képzeled el a folytatást is? Melyek a céljaid a sportban és az életben?

– Nagyon szeretem a focit, nem is tudok mást elképzelni a jövőben. A füves és a futsal is közel áll hozzám, majd eldől, melyikben tudok hosszú távon érvényesülni. Szeretnék fejlődni, sokat edzeni, felnőtt koromban esetleg nemzetközi mérkőzéseken játszani.

Simonyi András