Közlemény
Megdöbbenéssel értesültünk a térség egyik legnagyobb, meghatározó jelentőségű pénzintézetének csődjéről. A Magyar Nemzeti Bank egy hete megtett bejelentése a Szövetkezeti Hitelintézetek Integrációs Szervezetének vizsgálata utáni intézkedésről szólt, mely a vizsgálat eredménye után elkerülhetetlen volt. A felmerülő kérdés viszont jogos: a megelőző három évben lezajlott vizsgálatok pozitív eredményei hogyan születhettek meg? A vizsgálatokat végzők hibáztak, vagy az Orgoványi Takarék vezetése hamisította meg az adatokat? Illetve az is felvetődik, hogy miért nem avatkozott be az állam és mentette meg ezt a pénzintézetet a csődtől és miért nem kímélte meg a kisembereket, a vállalkozásokat egyszer a kényszerű szolgáltatóváltástól, másodsorban a veszteségektől, melyek a garantált értékhatár feletti veszteségekből keletkeztek. Ezeket a kérdéseket reményeink szerint a meginduló vizsgálat fogja tisztázni, bízunk a gyors és feltáró eljárás eredményességében.
További kérdések adódnak viszont. Például hogy mi lesz az érintett károsultakkal? Elvárjuk egyszer a gyors és hatékony válságmenedzselést, hogy más pénzügyi szolgáltatók zökkenőmentesen át tudják venni az ügyfelek kiszolgálását. Másodsorban elvárjuk az illetékes állami szervek megértő hozzáállását is, hiszen sok vállalkozó nem vagy csak késedelmesen tudja befizetni az aktuális kötelezettségeit, legyen az áfa vagy járulékok. Ebben a vis maior helyzetben nem lenne szerencsés, ha határidők elmulasztása miatt szankcionálnák a károsultakat. Hogy mennyire élő ez a probléma azt alátámasztja az az adat is, hogy a magyar tulajdonú kis- és közepes vállalkozások kétharmada vezeti számláját valamely takarékszövetkezetnél, így a magyar munkavállalók többsége is valamilyen módon kapcsolódik ehhez a szektorhoz. Sajnos hallottunk olyan esetről, amikor az Orgoványi Takarékban elhelyezett többmilliós fedezet pótlására szólította fel a NAV az érintett vállalkozást, akinek még módja sem volt intézkedni, hiszen három nap telt el a csőd bejelentése és a felszólítás között.
Az ügyfeleket érinti az a helyzet is, mely a fiókok bezárásával alakult ki, hiszen Orgoványon kívül 6 kistelepülésen és két városban is fiókokkal rendelkeztek. Mi lesz azokkal a településekkel, ahol a postán kívül az egyetlen pénzügyi szolgáltatás szűnt meg a takarék bezárásával? Lesz-e, lesznek-e olyan bankok, takarékok, akik átveszik a bezárt fiókok működését, és így helyben lehet a továbbiakban is ügyeket intézni, nem csak az internetes „bankolás” vagy az utazás marad erre a célra a megoldás. A Jobbik támogat minden olyan jellegű kezdeményezést, mely a takarékszövetkezeti rendszer fejlődését, minőségi javulását, versenyképességét szolgálja a vidéki lakosság magas szintű, biztonságos pénzügyi szolgáltatásokkal való ellátása érdekében, így a helyi fiókhálózat fennmaradását is. Szeretnénk elkerülni azt, hogy a nyugdíjasoknak – pénztárcájukban a havi bevételükkel – kelljen buszozniuk lakhelyük és a pénzintézet között, felesleges rizikónak kitéve magukat.
Az orgoványi ügy is mutatja, hogy a kormány által meghozott integrációs törvény – mellyel államosították, majd egy jól körülhatárolható, Fidesz-közeli érdekkör részére értékesítették a magyar takarékszövetkezeteket – nem alkalmas a hasonló esetek hathatós kezelésére. Fenntartásaink, mellyel a Jobbik kezelte ezt a törvényt, beigazolódni látszik.
Kollár László, a Jobbik Bács-Kiskun megyei alelnöke
