Ünnepi kiállítással emlékezett a közművelődési egyesület

Kiállítással emlékeztek meg a Kiskunfélegyházi Móra Ferenc Közművelődési Egyesület megalakulásának 30. évfordulójára a Petőfi Sándor Városi Könyvtárban, március 2-án. A tárlat bemutatja azt a lelkes és sokoldalú munkát, amelyet az egyesület a város kulturális életének sokszínűségéért, az értékek megőrzéséért végzett. A rendezvényen megemlékeztek az alapító tagokról is, köztük Fekete Pálról, a város rendszerváltás utáni első országgyűlési képviselőjéről. Az egyesület tagjait és vendégeiket Rosta Ferenc alpolgármester köszöntötte. A kiállításmegnyitón közreműködött Fekete Zoltán gimnáziumi tanár.

A kiállításon olyan képzőművészek és fotósok alkotásai láthatók, akik tagjai voltak – illetve mindmáig azok – a város legjelentősebb kulturális egyesületének. Rosta Ferenc munkásságukról is szólt:

– Egykoron kilenc félegyházi alkotó sorakozott fel, illetve csatlakozott az idők folyamán a kultúra e területének további erősítésére. Öten – Fekete Zsolt, Rádi András, Rácz Lászlóné, Garai István és Terescsényi Endre a festészet; Dobó Irma és Szűts Tamás a szobrászat , illetve a kisplasztika; Kiss László valamint Szász András pedig a fotózás területéről. Sajnos ketten már nem lehetnek itt, nem lehetnek jelen e szép évfordulón.

A kiállítókat jól ismerjük valamennyien, hiszen Kiskunfélegyháza kulturális életének egyéniségei ők. A kiállított alkotások sem újak minden esetben, hol ilyen, hol olyan okok miatt, de mindenekelőtt azért, mert ez a rendezvény nem elsősorban a művészetről szól. Sokkal inkább az emlékezésről.

A főfalon a Holló László-díjjal kitüntetett Fekete Zsolt különös, meseszövésű világára csodálkozhatunk rá. Kellően szürrealista, kellően romantikus, egy csipetnyi misztikummal futtatott képsora bizony megállítja az érdeklődőket, ahogyan tette azt a néhány hónappal ezelőtti önálló tárlatán is.

Talán némiképp ellentéte ennek a valóság talaján két lábbal álló, racionális képsor, amely a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének díjával, valamint városunk képviselő-testületének Elismerő Oklevelével kitüntetett Rádi András ecsetje alól került ki. Alkotónk a táj, a magyar, de még inkább a Félegyháza környéki természeti táj elkötelezettje. Festői világának középpontjában ez foglalja el a legnagyobb helyet. A közszeretetnek örvendő lokálpatrióta festőnk a Holló László Képzőművész Kör egyik alapító tagja.

Rácz Lászlóné is ehhez a képzőművész közösséghez tartozik, és szintén a realista ábrázolásmód elkötelezettje. Aktív tanárként szakkörében – a városban egyedül – a batikolás rejtelmeibe vezette be diákjait.

Garai Istvánnak, a Móra Ferenc Gimnázium Örökös Tanárának a festészetét is a valósághűség itatta át. Ő volt városunk „veduta” festője. Így neveztem el őt azokért a finom kis akvarell képecskékért, amelyeket Kiskunfélegyháza jelesebb épületeiről, utcarészleteiről, a kis közökről festett. E nagyon népszerű képecskékről képeslapok is készültek, és különösen a külföldi delegációk körében arattak elismerést. Talán kevesen tudják, hogy a feltre-i testvérváros egyik polgárának lakásában a falat sok ilyen képecskéje díszíti. Sajnos váratlanul távozott körünkből.

Terescsényi Endre tanár úr Holló László- és Pilinszky-díjjal kitüntetett alkotónk, a Holló László Képzőművész Kör elismert és hosszú időn át vezetőjeként sokoldalú és sokszínű egyénisége volt. Kitűnő korai grafikái mellett az olajfestészet fogta meg igazán, stílusa realista volt. Kiváló tanítványokat nevelt, s a fotózás széles körű elterjesztése városunkban az ő nevéhez fűződik. Több száz tanítványával ismertette meg a művészi fényképezés fortélyait. Jó néhány éve már, hogy nincs közöttünk, emlékét meghatóan őrzi a Holló-kör az Art Turkában.

De ha már a fotózás szóba került, Kiss László művészi képsora sem mesél arról, hogy milyen sokoldalú is alkotója, pedig az évek hosszú során számtalan jelét adta, hogy sokféle művészi kifejezésmódba belekóstolt. Nem véletlenül vehette át Kiskunfélegyháza Közművelődéséért díját. A félegyházi Wesel Hugó fotókör egyik alapító tagja.

Szász Andrást elsősorban Erdély varázslatos világát megörökítő, fotókat bőven tartalmazó könyveiből ismerjük. A képekből annyi melegség és szeretet sugárzik, hogy le sem tagadhatja, hogy ő is a Tündérkert szülötte. Gondolom, irodalmi munkássága sem ismeretlen a jelenlévők előtt. Pilinszky-díj, illetve a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés tulajdonosa.

Következzen most a plasztika világa. Dobó Irma nevéhez szerintem Kiskunfélegyháza kerámiakultúrájának indulása fűződik. Abban az értelemben, hogy az ő elsőnek beinduló és sokáig működő kerámiaszakkörében sok száz diák ismerkedett meg a műfaj szépségeivel. Rendkívül szerény egyénisége mindig tanítványaiért lelkesedett. Az ő tevékenysége, illetve a Batthyány Általános Iskola szakköre nélkül az 1970-es 80-as években nem beszélhettünk volna Kiskunfélegyházán kerámiázásról. Ő sem véletlenül kapta meg kiállítóink közül legelsőnek Kiskunfélegyháza Város Művészeti Tevékenységéért díjat.

Utoljára, de nem utolsó sorban következzen Kiskunfélegyháza Város Elismerő Oklevelét kapott Szűts Tamás, aki szintén sokszínű és sokoldalú egyéniség. Szobrai, plakettjei, kisplasztikái mellett a színjátszás és a zene műfaja is magas szinten megfér egyéniségében. Azonban legismertebbé mégis önzetlen tevékenysége révén vált, hiszen évtizedek óta hűséges munkatársa a Máltai Szeretetszolgálatnak. Azért is hagytam őt utoljára, mert a kiállításon a bemutatott művek körbejárása után elérünk ahhoz a szobrához, amellyel lényegében az eltávozott két alkotóra is emlékezik, és így mind az egyéni emlékezők, mind a közösségi emlékek teljessé tehetik az idő szalagján lefutott harminc esztendőt. És akkor talán majd megértjük, hogy „a múlt nem mögöttünk van, hanem bennünk”, ahogyan azt Csóri Sándor fogalmazta.

s. r.