Vízmegőrző talajművelés
Fotó: illusztráció – agronaplo.hu
A talajművelés nagymértékben befolyásolja a kultúrák életfeltételeit, a Duna-Tisza közi homoktalajokon pedig különös hangsúlyt kap a vízmegőrző talajművelés. A Haleszi Gazdakör rendezésében a gazdaköri esték rendezvénysorozat vendégeként február 15-én prof. dr. Birkás Márta beszélt a szántóföldi kultúrákkal foglalkozó gazdáknak a térségünket is érintő problémákról: az elporosodásról és a tömörödésről.
Félegyháza környéke igen heterogén a talajfajtákat illetően, előfordulását tekintve homok, homokos vályogtalaj, erdőtalaj, a város keleti oldalán pedig a Tisza közelsége miatt öntéstalaj is előfordul, de a talajművelés során gyakorta találkoznak a gazdák a Duna vonulása során visszamaradt régi Duna meder hagyatékával is. A Félegyháza környéki termőterületek különlegessége, hogy a talaj akár pár hektáros táblán belül is változik. Míg a laposokban nagyon jó kötött rétitalaj van, a partosabb részek futóhomok jellegűek, de a part másik oldala akár kötött vályogtalaj is lehet.
A talajművelés során a víz megőrzése mindig is fontos szempont volt, de a klímaváltozás miatt ez egyre nagyobb hangsúlyt kap. A Duna-Tisza közén a víz megtartásán az élet múlik, ettől függ, hogy a növény mivel tud majd gazdálkodni.
Az éghajlat változása a téli csapadékot is befolyásolja, mely az enyhe hőmérséklet miatt gyakrabban eső formájában érkezik. Hiányzik a hótakaró, mely segítene a talajnedvesség megőrzésében, ugyanakkor télen is számolni kell a szél és a hőmérséklet hatására bekövetkező vízveszteséggel.
Minél rögösebb a talaj, annál nagyobb a párolgási felület. A vízmegőrző talajművelés lényege a párolgási felület csökkentése, és a talajnedvesség megtartása. A betakarítási munkákat követő tarlóhántás elvégzése után a talaj lezárásával, hengerelésével a párolgás csökkenthető.
A magyarországi gyakorlatban a termőföldek akár hosszabb ideig is takarás nélkül vannak, itt még nem terjedt el a talaj zöld növényi vagy mulcs anyaggal való takarása. Ebben nyújt segítséget a zöldtrágyázás bevezetése, mely ugyan költségesebb és munkásabb, de a trágyázás céljára termesztett növény – melyet zöld állapotban a talajba szántanak – szerves anyagban gazdagítja a talajt.
Az extrém hőmérsékletek ellen szecskázott mulccsal, vagy más szármaradvánnyal, kalászosok esetén a szecskázott szalmával lehet védekezni. Ezek egyenes tárcsalappal sekélyen bekeverve, nem mélyen beforgatva, a talaj felszínének hőmérsékletét és a nap perzselő hatását csökkenti, s a növényi szármaradványok szerves anyagokat juttatnak a talajba.
A nyári betakarításokat követően a termőterületről elhordott szalma szerves trágyává alakulva gazdagítja a talajt, s megvédi a talaj felső rétegét a túlzott felmelegedésétől. A legrosszabb, ha a felbálázott szalmát erőművekbe adják, míg a talajfelszínt a nap égeti, Amelyben így a talaj életéért felelős élőlények is elpusztulnak. A takart talaj és a szabadon hagyott talaj hőmérséklete között akár 10-20 fok különbség is lehet.
Az előadó kiemelte a gondos gazda felelősségét a megfelelő időben végzett talajművelések tekintetében. Az optimális talajnedvesség megválasztása mellett végzett munkálatok és a talaj azonnali lezárása lényegesen csökkenti a széndioxid és a víz eltávozását a talajból.
A precíz, odafigyelő munka sokszor jobb eredményeket hoz, mint a jó talajadottságú terület, vagy a nagy géppark. Az időjárást, a klímaváltozást nem tudjuk befolyásolni, viszont ami rajtunk múlik, azzal alkalmazkodni tudunk a megváltozott körülményekhez.
K.G.
