Tárlatjáró… még egyszer utoljára
Képgaléria
A Megőrződött múlt című régészeti és a Kiskunfélegyháza évszázadai című helytörténeti-néprajzi állandó helytörténeti kiállítás 1993. március 24-én nyílt meg, egy szép szerdai napon. A dátum nagyon fontos Félegyháza életében, hiszen 1743. március 24-én keltezte felhívó levelét Podhradszky György, a Pesti Invalidusok Háza – Rokkant Katonák Alapítványának hivatalnoka, melyben a jászfényszarui lakosokat felszólította, - mivel nagyon elszaporodtak - aki teheti, költözzön a kiskunsági Ferencszállás pusztára új falut alapítani, emellett segítvén a megtelepedést a szomszédos Félegyháza pusztát pedig egy évre díjmentes bérbe vehetik. Bár a történelem átírta a földesuraság nevében eljáró adminisztrátor szándékát és 1743 nyarán a jászságból érkező új honalapítók Félegyháza pusztán telepedtek le – ez a felhívó levél városunk alapításának első dokumentuma. A helytörténeti kiállítás megnyitásakor a 250 évvel azelőtti telepítő levél dátumához igazodva az újratelepült városunk 250 éves fennállását ünnepeltük.
A tárlat négy elkülönített részből áll, de mégis nagy egységet alkot. A látogató a kiállítás folyosójára lépve az épület homlokzatán található két latin nyelvű tábla feliratát olvashatja el fordításban. A város életében különleges helyet kapott a Kiskun Kerület székháza, melyet 1794-ben emeltek az igazság házának a kerület nyolc településének összefogásával. Az egykori kerületi székházat 1939-ben adta át a vármegye a város múzeumi gyűjteményeinek bemutatására.
A folyosótárlat e gimnáziumi régiségtárból született városi múzeum történetét meséli el a látogatónak. Az algimnáziumban 1877-ben különítették el először a régiségtárat, melynek gyűjteménye olyan jelentőssé gyarapodott, hogy Szalay Gyula 1902-ben javasolta a városi tanácsnak a múzeum megalapítását. A folyosótárlat 1993-ig ad bepillantást a múzeum történetébe, mérföldköveinek kiemelésével, az igazgatók sorával, akik addig alakították a gyűjtemény sorsát, mint Szalay Gyula, Pál Kálmán, Gaál Károly, Mezősi Károly, Pesovár Ferenc, Lükő Gábor és Fazekas István.
A látogató ezt követően a régészet világába léphet. A Megőrződött múlt című kiállítás a bronzkor, a népvándorlás kora, majd a magyar honfoglalás és Árpád-kor itt élt népeinek föld mélyéből előkerült emlékeit mutatja be. Kiemelt leletek közé tartoznak a bronzkori urnák, az avar övgarnitúrák és a honfoglalás kori tarsolylemez. A tárlat az 1526-ban felégetett középkori Félegyháza település 1951-ben feltárt köznépi temetőjének leleteivel zárul.
A mai városunk története már új fejezet a történelem nagy könyvében. A látogató a nagy kiállítótérbe visszatérve követheti nyomon a lakatlan pusztából született virágzó város rendhagyó történetét. Kiskunfélegyháza évszázadai című helytörténeti-néprajzi tárlat a 18. században újratelepült, a kunok kiváltságait magáénak tudó kunsági-kiskunsági területek lakóinak küzdelmét és megmaradását meséli el. Félegyháza újratelepítői 1743 nyarától érkeztek az akkor még lakatlan pusztára, a négyes főút találkozásánál lévő postaállomás és nagyvendégfogadó köré. A földhöz kötődő ősi kiváltságok visszaszerzése és a jobbágysorból való felszabadulás érdekében a jászsági, a kiskunsági és a nagykunsági lakosok összefogása végül eredményre jutott és Mária Terézia királynő megadta a redempció – az önmegváltás lehetőségét az itt élőknek. Az újratelepítőkre és a redempció terhét vállaló félegyháziakra emlékezünk minden év májusában a Városalapítók napján.
A 18. században megtelepült város lakóinak tárgyi emléke sajnos kevés, de a tárlat bemutat a megőrzött dokumentumokból, a hétköznapi vagy különleges használati eszközökből jó néhányat. Mérföldes léptekkel járhatja be a látogató a következő majd kétszáz esztendőt, bepillantva a várossá fejlődés küzdelmeibe. Redemptuslevél, céhszabályzat, mezővárosi oklevél, templomgombba írt üzenet az utókornak iratai mellett kiskunsági Madonna-szobor, pecsételők, iratporzók képviselik a 18. század hátrahagyott világát. Majd folytatjuk utunkat a 19. század nagy történelmi eseményeinek sodrában, mint a reformkor felvirágzása, az 1848-49-es forradalom és szabadságharchoz csatlakozó nemzetőröket és honvédeket kiállító város kiállása, a megtorlás időszakának csendes ellenállása, végül a kiegyezést követő „boldog békeidők” szárnyaló fejlődése.
Mi maradt meg? Mit őriztek meg? Mit tartottak megőrizendőnek? Nagy kérdésék, melyekre egy múzeum és egy várostörténeti kiállítás próbál választ adni. Egy-egy tárgy jelképez egy korszakot, egy eseményt, egy személyt, egy érdekes történetet, mely tanú és érték is egyben. Általa hiteles a történelem, mert a tárgyak mesélnek. Így került a kiállításba az 1823-as városháza tervrajza, Petrovics István húsvágó tőkéje, Petőfi vándorbotja, kokárda 1848-ból, Kossuth Lajos köszönőlevele, Deák Ferenc tajtékpipája, egy vonatindító síp, fatáblára vésett szorzótábla 1860-ból vagy a fertőző járványok idején használt vízszűrő kőedény.
A várostörténeti tárlat az I. világháború lezárásával, áldozatainak emlékezetével zárul. Kiemelt helyet szenteltek a híres szülött, Móra Ferenc relikviáinak, főhelyen látható az iskolapadja, mely a gimnáziumból került a múzeumba.
A helytörténeti kiállítás másik nagy része a néprajzi gyűjtemény legjavának bemutatása, amellyel a földművelés, az állattartás, a háztartás tárgyi világa jelenik meg. A paraszti tisztaszoba részlete a 19. század végi karácsonyi hangulatot idézi meg, míg a pásztoréletet a cserénnyel körülvett pusztai pihenőhely mutatja be.
Félegyházán is az életet, az élet mércéjét a föld adta, de emellett nagyon nagy szerepe volt a város fejlődésében a kézműves iparosoknak, a kereskedőknek és a gyáriparnak is. A tárlat nagy teret ad a céhes iparosság megjelenítésének, kiemelve öt kismesterséget. Kis műhelyként mutatkozott be a kovács – lakatos, a szűcs, a szíjgyártó, a kékfestő és a mézeskalácsos mesterség, majd a kézművesség mellett megjelenő gyáripar képviselőiként a gőzmalom, a gyufagyár és a rézműves üzem termékei is teret kaptak a tárlatban.
A helytörténeti kiállítás 20 éven keresztül változatlanul várta a látogatók sokaságát – a helyi érdeklődőket, az elszármazottakat és a turistacsoportokat. A félegyházi diákok pedig múzeumpedagógiai foglalkozások keretében, vetélkedők és táborok idején ismerkedhettek a város múltjával és értékeivel a kiállításban. Számos rendezvény, rendhagyó tárlatvezetés kapcsolódott a tárlathoz és a negyedszázad alatt több országos turisztikai magazin készített film- és hangfelvételt a városunkat népszerűsítő műsorok keretében itt.
A tárlat első megújító szándéka 2013-ban fogalmazódott meg. A régészeti kiállítás ekkor a lehetőségekhez mérten jelentősen megújult, hiszen 1993 után kezdődő nagy ásatások, mint az M5 autópálya-építését megelőző feltárás, több nagyberuházás, illetve a 2008-tól induló Templomhalmi ásatások, számos új leletet és még több új eredményt tártak fel a múltból, melyeket mindenképpen szerettünk volna a kiállításon is bemutatni. A régészeti emlékek mellett a tárlat kiegészült kőzet- és őslénytani anyaggal, valamint a numizmatikai gyűjtemény korszakokhoz igazodó pénzérméivel. A megújult kiállítás elnyerte a látogatók és a szakma tetszését is.
A kiállítás megújítása azóta sem került le a napirendről, bár tudtuk, hogy nagyon kedvelt tárlata a múzeumunknak. Egy állandó kiállítás élettartama 10-15 esztendő, ezt követően időszerű a megújítása. A Kiskun Múzeumban 25 sikeres év után döntöttünk úgy, hogy a városunk emlékeit bemutató kiállítást megújítjuk. Ezúton is köszönetet mondunk a helytörténeti kiállítás megvalósítóinak, akik dr. Fazekas István múzeumigazgató irányításával létrehozták 1993-ban e kiváló tárlatot.
A Megőrződött múlt és a Kiskunfélegyháza évszázadai helytörténeti kiállítás zárónapja március 24-e – méltó módon emlékezve e napon városunk alapításának 275., valamint a kiállítás fennállásának 25 éves évfordulójára.
A helytörténeti kiállítás ezt követően szétbontásra kerül, így a múzeum a felújítási és átalakítási munkálatok idején nem lesz látogatható ebben az esztendőben. Legelőször a múzeumtörténeti rész és a régészeti kiállítás fog átadásra kerülni, új helyen és megújulva, várva az érdeklődő látogatókat. A mai város történetét bemutató tárlat, mely a 20. század történetét is felöleli majd a következő esztendő feladata lesz. Addig is, amíg az új tárlatok nem látogathatók a Kiskun Múzeumban, a Petőfi Sándor Emlékház és a Móra Ferenc Emlékház várja a félegyházi és a Félegyházára látogatókat. Továbbra is gyűjtjük a Félegyháza múltjának emlékeit, a városhoz kötődő neves személyek, a félegyházi családok megőrzött dokumentumait, tárgyait, fényképeit. Köszönettel veszünk minden felajánlást, adományozást, melyet beépíthetünk majd az új várostörténeti kiállításba, hiszen a Kiskun Múzeum a mi városunk múzeuma.
