Egyedülálló anyuka megosztaná...
Fotó: illusztráció - Google
Ilyen félegyházi nőkkel – lányokkal és asszonyokkal – beszélgettünk az egyedüllét nehézségeiről és a társkeresés útvesztőiről azzal a céllal, hogy sorstársaikat megerősítsük: nincsenek egyedül nehézségeikkel, és hogy velük együtt kutatjuk a megrekedt élethelyzetből vezető kiutat.
Sok a közös pont beszélgetőtársaink életében. Mindannyian megéltek már félresiklott találkozókat, volt dolguk kámforrá vált férfiakkal, kipróbálták az éjjelig tartó chatelést, átélték a reménykedést és az emelt fővel viselt csalódást, aminek feldolgozásával egyedül kellett megbirkózniuk. Hiszen fájdalmukat nem oszthatják meg gyermekeikkel, sokuknak pedig nincs más bizalmasa.
Sok házasság végződik válással, aminek nyertesei nincsenek, csak vesztesei. A szerelemben csalódott, gyermekeivel magára maradt anyuka pedig különösen sebezhető. Bár hinni és bízni akar, társtalálásra kevés lehetősége van. Szabadidő híján maradnak az internetes ismerkedési lehetőségek a csodásan megkomponált képekkel, az új ígéretének izgalmával, az üzenetjelző hangjának sugalmazásával: valakinek én is érdekes vagyok. S bár vannak sikertörténetek, sokuknak nem marad más, mint a felismerés: egy, két, három gyerekkel nem vagyok teljes értékű a társkeresők sorában.
Léna, a húszas évei végén járó vállalkozó édesanya óvodás korú gyermeket nevel. Szerinte a férfiak többsége csak a könnyen jött szórakozás felhőtlen örömét szeretné kiélvezni. Ő a 20-as évei közepén vált anyává. Férjével közös gyermekük születését követően érzelmileg és testileg is eltávolodtak egymástól, mígnem az édesapa nélkülük kezdett új életet. Léna azóta úgy tapasztalja, hogy a korabeli férfiak megrettennek a gyerektől.
Katalin a harmincas éveit tapossa, két kisiskolás korú gyereket nevel egyedül, nem sokkal túl a váláson. Azt gondolta, hogy nem áll készen egy új kapcsolatra, de aztán az élet mást tartogatott számára. Megismerkedett egy szintén egyedülálló apukával, akiben társra talált. Igaz, hogy a közösen eltöltött idő megszervezése nem kis erőfeszítést és alkalmazkodást követel mindkettőjüktől, de igyekeznek tartalommal és minőségi idővel megtölteni az együttléteket, teljesebbé tenni egymás életét.
Gabriella a negyvenes korosztály képviselője, eddigi élete sok rövid kapcsolatot tartogatott. Ma egyetemista gyermeke is egy ilyen szerelem gyümölcse. Amikor terhes lett, nem számíthatott támogatásra sem a családjától, sem gyermeke apjától. Sok év magány és számos sikertelen próbálkozás után talált rá a szerelem egy akkor még házas, hatvanas úr személyében. A köztük lévő korkülönbség, és az – igaz már felnőtt - „én gyerekem, te gyereked” helyzet ellenére sikerült egy jól működő kapcsolatot kialakítaniuk.
Mint a fenti példákból is látszik, sajnos nem létezik általánosan alkalmazható minta, örökérvényű igazság a társkeresésben sem. Van, akinek sikerül. Másnak nem. De a remény örök. A nőt pedig nem olyan fából faragták, hogy lemondjon a boldogságról.
- Anyu, mit jelent feladni?
- Nem tudom édesem, mi nők vagyunk!
V. B.
