Paralimpikonunk már a következő megmérettetésre készül
Képgaléria
– A riói világversenyen evezősként indult, most a phjongcshangi téli olimpián ülő-sífutóként áll rajthoz. Miért a váltás?
– Én sífutóból lettem evezős. Utána volt egy kis edzőprobléma, és jött az evezés. Amikor Rióból hazatértünk, felmerült a gondolat, hogy egy téli olimpiát is meg kellene célozni. Úgy voltam vele, hogy vágjunk bele. Edzettségem, a jó formám megvolt, és szerencsére egy kiváló edzőt is sikerült találni Markovich Gyöngyi személyében. Sikeres volt a kvalifikáció, és a versenyen is az eddigi legjobb eredményemet sikerült elérni.
– Koreából is sikerült valamit megismerni?
– Ezt a versenyt nem lehet a rióival összehasonlítani. A téli paralimpián kevesebb az induló, de ebből adódóan családiasabb is volt a hangulat. A koreaiak nagyon kitettek magukért. Kiváló volt a verseny szervezése, a vendéglátás. Koreában nincs nagyon sok látnivaló, legalábbis keresni kell. Szerencsére a szálláshelyünktől nem messze volt egy buddhista szentély, amit a versenynap előtt meglátogattunk. A verseny után pedig Szöulba is elmentünk, ahol a magyar nagykövetség dolgozóinak segítségével sikerült megismerkednünk a főváros látványosságaival, életével. Azt is megtapasztalhattuk, hogy a koreaiak nagyon kedvesek és gondosan tisztán tartják környezetüket. Sehol nem láttunk eldobott szemetet.
– Ebben a számban a téli olimpiák történetében első magyarként indult. Hogyan tovább? Evezés, vagy ülő-sífutás?
– Én csinálom továbbra is mind a kettőt. Az, hogy én egész évben egy valamivel foglalkozzam, az nem megy. Folytatom a sífutást, és igyekszem gondot fordítani a népszerűsítésére is. Szívesen megyek el bárhová – ahova meghívnak – előadást, élménybeszámolót adni, és ha igény van rá, sportolói tapasztalataimat is megosztom.
– Egy baleset után, amikor az ember kerekesszékbe kényszerül, mi ad lelkierőt a pozitív életszemlélethez, ahhoz, hogy sportolói csúcsteljesítményekre legyen képes?
– Szerintem ezt nem utólag szedtem magamra. Eredetileg is ilyen karakterem volt, és az ember abból főz, ami van. Amikor megtörtént a balesetem, azonnal kerestem olyan célt, amiért érdemes és fontos dolgozni.
– A szülőföld is hozzájárult ennek a mentalitásnak a kialakításához?
– Biztos, hogy benne van ez is. Nagyon biztonságos gyerekkorom volt, és ide Félegyházára, illetve Petőfiszállásra mindig hazajövök, a nagy versenyek után is itt érzem magam otthon. Ez számomra biztos hátteret jelent. A téli olimpia idején az interneten is kapcsolatot tartottam a családtagjaimmal, barátaimmal, és ez nagyon komoly megerősítést adott a versenyekhez.
H. S.
