Zöld oldal - Ritkaságszámba menő fasor
Az Oskola utca a város karakteres polgári utcái közé tartozik. Egyik különlegességét az adja, hogy az Ótemplomtól indulóan, a piac tömbjét, a Constantinum és a Mezőgazdasági Szakiskola szép polgári épületeit kísérve fut ki az 5-ös út egyik kis várostörténeti teresedéséhez, ezzel egyfajta építés- és fejlődéstörténeti metszetét adja a városnak. Másik érdekessége az utcának a körülbelül 40-50 éves örökzöld tiszafákból ültetett fasor, amely a megtartott téli levéltömegével valóban tanítási időben is lámpa használatát teszi szükségessé a tantermekben.
A növények egyébiránt egészségesek, bár a fafaj habitusából adódóan többnyire többtörzsűek, koronájuk alig 80-100 cm-re indul a talajfelszín fölött. A tiszafa lassú növekedésű, de igen hosszú életű, természetes élőhelyén akár 10-20 m magasra is megnövő örökzöld fa.
Az Oskola utcán lévő növények telepítésekor valószínűleg nem gondolták, hogy azok az adott helyen annyira jól fogják magukat érezni, amit gyors növekedéssel és erőteljes lombozattal hálálnak meg. Valószínűleg az sem fordult meg az ültetők fejében, hogy a sorba telepített, akkor még igencsak bokorformájú növények idővel kis fákká korosodnak. Mára benőtték a nekik szánt teret, sűrű, zárt zöld „falat” képeznek. A zárt állományon belül azonban az egyes növények eléggé változatos képet mutatnak.
A szép, formás koronájú egyedek mellett előfordulnak beszorult, kiritkult, alaktalan koronájú példányok is, amelyek jelen formájukban megtartva csak rontanák a fasor állapotát. Hosszú távon, a cél az kell, hogy legyen, hogy magasabb törzsű, szabályos, kevésbé tömör koronájú fák alkossanak átlátható fasort. Az idősödő tiszafa koronaágai kezdenek szétterülni, egyre nagyobb helyet elfoglalni. Az ágak már nem felfelé törnek, hanem egyre inkább vízszintesek lesznek, a korona ezáltal kissé megritkul.
A tiszafa kiválóan bírja a radikális metszést, még akár törzsig történő visszavágást követően is képes friss hajtásokkal megújulni. Ezt a tulajdonságát felhasználva alkalmazták korábban előszeretettel a barokk, majd a romantikus kertekben is nyírt sövényként a tiszafát, amikor is hatalmas növényi falakat formáltak belőle.
Mindezek ismeretében a közeljövőben tervezzük az Oskola utca tiszafáinak alakító, ritkító, tisztító metszését, amellyel együtt kivennénk egy-két nagyon alulra szorult példányt. Ez lehetővé teszi azt, hogy megvizsgáljuk a „kiszabadított fák reagálását”. Ez a munka a fasor teljes megjelenésében most nem jelentene egyöntetű radikális változást, jobbára az egyes egyedek finom koronaigazítását eredményezné. Ugyanakkor szeretnénk megfigyelni, hogy majdan egy későbbi ritkítással elérhető lenne-e, a fák koronájának szép szabályossá formálása, ezáltal a fasor megújítása. Abban bízunk, hogy a fasor későbbi ritkításával kicsit „levegősebbé” válik az utca, ezáltal az épületek is több fényhez jutnak, ugyanakkor az így több helyhez jutott fák szép egészséges koronát képesek fejleszteni. Reméljük, hogy így Félegyháza egy gyönyörű fasorral, egy szép utcaképpel és megelégedett hangulattal gazdagodhat.
Nagy Ágnes, városi főkertész
