Nőkről és férfiakról a költészet napján

A költészet napja alkalmából Kiskunfélegyházán vendégeskedett Szabó T. Anna József Attila-díjas költő és Lackfi János író, költő, műfordító – és ahogyan ő bemutatkozásakor fogalmazott: tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász. A költők az általános iskolásoknak tartottak rendhagyó irodalomórát a művelődési központban, beszámolva a fiataloknak a költői trükkökről, nagy klasszikusokról és kortárs költőkről. Az iskolai előadásokat követően délután a felnőtteket is megszólították, amikor a ”Verslavina" köteten keresztül a férfi-női lét szépségeibe és gyötrelmeibe vezették be hallgatóságukat, sok-sok humorral.

A jó hangulatú előadáson a költők beszámoltak arról is, hogy ismeretségük és közös munkájuk a közösségi hálón kezdődött. Ma már rendszeresen figyelik egymás munkáit, és szívesen vállalnak ismeretterjesztést, közös előadásokat is, mert tapasztalatuk szerint a költészetre még ma is van igény a fiatalok és a felnőttek körében egyaránt. Hogy mivel nyitották a humorral is teli szőtt produkciójukat? Természetesen egy-egy vers felolvasásával, a férfiról és nőről, amelyet egymás alkotásaira reagálva írtak és publikáltak.

Szabó T. Anna: A férfi, ha negyven…

A férfi, ha negyven, még győzi erővel,
a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll,
a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel,
még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.

A férfi, ha negyven, még állja a harcot,
és tiszta az inge, a homloka fény,
és ránca a sármja, ha nézik az arcot,
és lámpa van hű szive legközepén.

A férfi, ha negyven, az élete rendben,
még nem tökörészik, és nem kapuzár,
nem bízik a földi s az isteni kegyben,
mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.

A férfi, ha negyven, már tudja a pályát,
és futja az útját, és hajtja magát,
s csak módjával szidja a más anyukáját,
ha úgy kezelik, mint az automatát.

A férfi, ha negyven, már önmaga szobra,
de érzi, ha vicces a szónoki póz,
és tudja, amit tud, s nem veri dobra,
a semmiben, csendben ringva hajóz.

A férfi, ha negyven, az élete játék,
és tétje a hit meg a hír meg a név,
de tiszta a sor, míg tiszta a szándék,
a férfi, ha negyven, még fűti a hév.

LACKFI JÁNOS: A nőci, ha negyven…

A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje,
a nőci, ha negyven, aligha riszál,
a nőci, ha negyven, már taxikat int le,
és áll körülötte az éjjeli bál.

A nőci, ha negyven, a ráncai szépek,
és lányos a lába, hisz fitneszezik,
ügyel vonalak, szinek egyvelegére,
és ötletes öltözetek övezik.

A nőci, ha negyven, még beste a teste,
a lánya kamasz, vele harcol erőst,
még könnyeden ébred, elalszik az este,
s útjára bocsátja a reggeli hőst.

A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa,
és rendezi vígan a környezetét,
már bomlik előtte jövő kusza rajza,
s múltjáról is egyre kitisztul a kép.

A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér.

A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát,
hümmögve idézed a gondolatát,
és összedob este egy isteni tortát,
és rendezi újra zilált csapatát.

A nőci, ha negyven, már támasz a bajban,
körötte pörögnek a lét körei,
és úgy megy az utcán, mint penge a vajban,
s nem bánja, ha medve, ki átöleli.

s. r.