Magyari Béla emlékére
Fotó: Magyari Béla családi archívuma
1949. augusztus 8-án született Kiskunfélegyházán. Édesapja, Magyari Béla, az akkori Tanítóképző Intézet, majd a Petőfi Sándor Gimnázium Diákotthonában dolgozott hivatalsegédként, nyugdíjba vonulásáig. Gyermekkorát a tanítóképző udvarán lévő szolgálati lakásban és az iskola udvarán töltötte el. A nagyobb diákokkal, „kistanító-bácsikkal” való játék, sportolás adta meg az alapját annak a fizikai felkészültségnek és kitartásnak, ami későbbi életében céljai elérését segítette. Magától érthetően az általános iskola első két osztályát helyben, a tanítóképző gyakorló iskolájában végezte el, majd annak megszűnése után a Petőfi Sándor Általános Iskolában tanult tovább. A Móra Ferenc Gimnáziumban érettségizett, 1967-ben.
Gimnáziumi évei alatt kezdte el a vitorlázórepülést, és ekkor határozta el, hogy vadászpilóta lesz. 1966-ban a Kecskeméti Repülő-orvosi Vizsgáló Kutató Intézetben „alkalmas” orvosi minősítést kapott, és megkezdhette a motoros repülő kiképzést Békéscsabán. Érettségi után felvételt nyert a Kilián György Repülő-műszaki Főiskolára, Szolnokra.
1967-69. között Szolnokon, a főiskolán L 29-es sugárhajtású gyakorló repülőgépen kapott kiképzést. 1969 és 1972 között, a krasznodári Repülő Főiskola növendékeként, MIG-17 és MIG-21 típusú harci repülőgépeken repült. A sikeres államvizsga után, 1972-ben avatták repülő hadnaggyá. Első szolgálati helye Pápán volt, ahol 1977-ben első osztályú vadászrepülőgép-vezető lett.
1977 tavaszán érkezett a felhívás: jelentkezni lehet űrhajós kiválogatásra. Ő lett az egyik szerencsés jelölt, 1978. márciusában Farkas Bertalannal és családjaikkal együtt utaztak ki a Szovjetunióba, az űrhajósok felkészülési helyére, a Csillagvárosba.
A kiképzés során parancsnoka Vlagyimir Dzsanibekov volt, akivel együtt készültek fel az űrrepülésre. Bár nem rájuk esett a választás, 1980. május 26-án – amikor Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov elindult a világűrbe – társával együtt mind fizikailag, mind szellemileg ő is készen állt az űrrepülés végrehajtására.
1980-ban, hazatérésük után, megkapta a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval ékesített Zászlórendjét, valamint a Magyar Népköztársaság Űrhajósa kitüntető címet.
1981 és 1986 között nappali tagozaton elvégezte a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karát. 1994-ben védte meg doktori értekezését a Miskolci Egyetemen űr-anyag technológiából.
2001-ig különböző katonai beosztásokat töltött be, majd ezredesként nyugdíjazták. A Magyar Űrkutatási Iroda vezető főtanácsosaként dolgozott tovább 2006 augusztusáig. 2002 és 2006 között a Magyar Asztronautikai Társaság elnöke volt. Fontos feladatának tartja a fiatalok érdeklődésének felkeltését az űrkutatással kapcsolatosan.
Négy gyermeke van: Gréta, Lilla, Gábor, Dóra.
1980. november 23-a óta Kiskunfélegyháza Város Díszpolgára.
Hosszan tartó betegség után hunyt el 68 éves korában.
