120 éve hunyt el Reményi Ede, Kiskunfélegyháza díszpolgára
Kezdetben szülővárosában tanult, és már 9 esztendős korában hangversenyeket adott. Zenei tanulmányait 1842-45 között a bécsi konzervatóriumban Josef Böhmnél folytatta. Bécsből hazatérve, 20 évesen, tevékeny szerepet vállalt a szabadságharcban. Görgey tábornok segédtisztje, akinek idővel kedvenc hegedűse is lett. Emiatt aztán a szabadságharc leverését követően (1849) külföldi emigrációba kényszerült. Konstantinápolyon, Párizson, Londonon keresztül Amerikába vezetett az útja. Mint képzett, kulturált hegedűművész tért vissza Európába, ahol rendkívül rövid idő alatt páratlan karriert futott be. Kapcsolatba került a kor több kiemelkedő zeneszerzőjével, például 1852-53-ban a fiatal Brahmsot vitte magával hangversenyútjaira. 1853-ban Liszt Ferenc Weimari Társaságához is csatlakozott. 1854-ben hosszabb ideig Londonban tartózkodik, ahol Viktória királynő "udvari virtuóz" címmel tüntette ki, sőt kinevezték a királynő hegedűsévé. 1855-ben Amerikába távozott, ahol öt esztendőt töltött, majd amikor 1860-ban amnesztiát kapott, hazatért.
15 éven át a magyar zenei élet egyik központi szereplője, és ünnepelt egyénisége volt. Hangversenyeket adott az ország különböző városaiban, számos nagy jelentőségű alapítványt tett. 1870-ben báró Orczy István, a Nemzeti Színház intendánsa hangversenymesternek szerződtette.
Ám hamarosan otthagyta állását, mert folytonosan hangversenyeket szervezett és rendezett, még Ázsiában és Ausztráliában is. A hazai közművelődés javára igen sokat áldozott. Ő kezdeményezte a Petőfi-szoboralapra történő gyűjtést, amely érdekében önmaga is komoly áldozatot vállalt. Koncertkörutat szervezett, amelynek bevételét a Petőfi-szobor, valamint a közben megalakuló Széchenyi-szoboralap részére adományozta, mintegy 70 ezer aranyforint értékben. Sőt, részt vett a budapesti Zeneakadémia megalapításában is, 1875-ben. Nőül vette Fáy Antal leányát, Fáy Gizellát. A házasságát követően nejével külföldre távozott. Párizs, London után - 1878 őszén - pedig véglegesen az USA-ban telepedett le, ahonnan már csak koncertutakra jött át Európába. Így jutott el még egyszer, 1891-ben Magyarországra is. Egyik San Franciscó-i koncertjén hegedülés közben, a dobogón érte a halál.
A XIX. századi nemzeti zenekultúránk egyik legjelentősebb képviselője az előadóművészet területén. Hegedűjátéka, bármit is játszik, mindig valami jellegzetes magyaros-cigányos kolorittól fényes, ami előadásának rendkívüli szuggesztív erőt, és egyéni színt kölcsönöz. Kitűnő hegedűvirtuóz, aki hangversenyein bárhol is jár, a magyar zenét népszerűsíti hazai zenekultúránk igazi nagyköveteként. Zeneszerzői tevékenysége kevésbé jelentős, inkább zenei átiratai teszik őt nevezetessé. Ezek közül is kiemelkedik a "Repülj fecském", "Ezt a kerek erdőt", "Hulladoz a hársfavirág" kezdetű dalok népzenei átirata, valamint a Rákóczy-induló hegedűátirata.
Emődön zeneiskolát neveztek el róla.
