Nehéz, mégis örömteli élete volt a 90 éves Lajos Istvánnak
Lajos István 1928. június 7-én Kiskunfélegyházán született egy ötgyermekes szorgalmas családba, ahol a sors kegyetlensége miatt csak két gyermek élte meg a felnőttkort. Édesapja földműves, napszámos, édesanyja pedig elsősorban kézimunka bedolgozással tartotta fenn családját. István bácsi még alig töltötte be a 8. életévét, amikor elvesztette édesanyját. Nehéz és kemény gyermekévek után 1945-ben elszegődött ipari tanulónak, 49-ben pedig behívták katonai szolgálatra. Leszerelése után sikerült elhelyezkednie a Vegyipari Gépgyárban, ahol mint szerkezeti lakatos és műszaki szerkesztő dolgozott egészen nyugdíjba vonulásáig.
1952. november 20-án feleségül vette Marika nénit, aki a mai napig hűséges és megbízható társa. Házasságukból két gyermek született. Jelenleg három unoka és két dédunoka boldog dédszüleiként élik mindennapi életüket.
István bácsi szorgalmas és kitartó jelleme végigkíséri az egész életét. A felesége, Marika néni elmondása alapján egy mindenhez értő, kedves és melegszívű ember vált belőle. Aktív életében szívesen foglalkozott fotózással és filmelőhívással. Kisebb-nagyobb rendezvényekre, ballagásokra, keresztelőkre szívesen hívták el.