Tisztelet az aratóknak
Aratók
Sárga búzatábla ring az esti szélben,
Aratók nótája száll a messzeségben.
Testük, mint a péknek megkapott kalácsa,
Feketén imbolyog a szőkülő határban.
Felhúzzák a vizet a gémeskúthoz érve,
Jár ádámcsutkájuk a kortyokat nyelve.
Húznak többet is, magukat lemossák,
Fogadják az égnek hűsítő alkonyát.
Tüzet raknak, hogy készítsenek étket
S meséli az egyik, mik vele történtek.
Siflivel a bogrács meg is telik szépen,
Illat terjeng a langyos esti szélben.
Izzó parázzsal pipát gyújtanak,
Eközben a sifli duplájára dagad.
Megbontják a bogrács illatos tartalmát,
Rekettyésben vernek éjszakára tanyát.
Elcsöndesül körülöttük a világ,
Vacsora után mind aludni vágy.
Az aratókra így talált a hajnal,
Felébreszti őket gyenge fuvallattal.
Hajnal pírja megjelent az égen,
Kasza villan mindenki kezében.
Vágják a földnek szőkülő haját,
Kévébe kötik kedves szőke copfját.
Nagy Ferenc
