Több rendőrt szeretne a képviselő-testület
Fotó: MTI - Czeglédi Zsolt
– Az állampolgárok biztonsága és biztonságérzete meghatározza nemcsak az egyes személyek, hanem az egész város hétköznapjait és ünnepnapjait. Az, hogy a rendőrség munkáját hogyan éljük meg mi, állampolgárok, lehet statisztikai adatokkal mérni, de a legfontosabb mégis a szubjektív élmény, a napi tapasztalat. Félegyházi lakosként, a városüzemeltetési bizottság elnökeként és 12 éve aktív önkormányzati képviselőként folyamatosan figyelem a városi közbiztonság alakulását és a rendőrség munkáját. A jegyző és az illetékes osztályvezető minden héten tájékoztat a város közterületein előfordult fontosabb eseményekről és a megtett intézkedésekről. Szeretném kiemelni, hogy kiválónak értékeljük az önkormányzat, a hivatal és a rendőrségi állomány közötti együttműködést. Megerősítem a beszámolóban is olvasottakat, miszerint az intézkedések gyorsak a városban annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben folyamatos és jelentős létszámelvonás történt a városban. Míg 2007-ben 99 rendőr teljesített szolgálatot, mostanra ez a szám 80 fő alá csökkent. Ez a negatív tendencia sokszor kerül szóba a választóimmal történő beszélgetések során is, ami ellen – a megye harmadik legnagyobb településeként, fontos közlekedési, ipari és kistérségi központként – fel kell emelni a hangunkat, és kiállni annak érdekében, hogy Félegyháza visszakaphassa státuszait. Ezt támasztja alá a város fejlődése, a munkahelyteremtő állami és magánjellegű ipari beruházások sora, amelyek a lakosságszám több ezer fővel való gyarapodását vetítik elő. Erre a rendőrség megyei és országos döntéshozóinak reagálniuk kell.
A másik fájó dolog, ami az egész lakosságot foglalkoztatja, hogy munkaidő után a rendőrség úgymond „zárva van”. Tudom, hogy megváltoztak a tevékenységirányítás szabályai. Tisztában vagyok vele, hogy a 112 valahol egy másik városban csörög, onnan kapcsolnak Kecskemétre, majd irányítják a félegyházi kollégákat. Azt is tudom, hogy van az épületben szolgálatirányító parancsnok. De mégis, ez így él a köznyelvben. Ha az ember felhívja a helyi számon a kapitányságot, az is egy másik városban csörög. Ha megnyomjuk a kapucsengőt, az is.
Ezzel szemben igenis szükség volna arra, hogy legyen valaki, akivel közvetlen kapcsolatba kerülhetnek az állampolgárok az esti, éjszakai időszakban. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem szakmai kérdésről van szó, hanem az emberek általános biztonságérzete javulna ettől. Nagyot. Mert hiába a látványos erőfeszítések a helyi rendőrök részéről, ha az állampolgárban az él, hogy este a rendőrség bezár! Kisarkítva: a polgármesteri hivatalban tovább van portaszolgálat, mint a rendőrség épületében. Ezen jó lenne változtatni.
A harmadik dolog: Jók a rendőrség mutatói, nagyon jók. A jelentősebb bűnügyeket megoldották. Az átlagpolgár viszont amilyen például én is vagyok, az csak átlagpolgár. A saját dolga érdekli. És ezek sokszor kicsi ügyek. De neki akkor a legfontosabbak. Sokszor érezzük úgy, hogy a sok jogszabály és az úgynevezett elkövetői jogok gúzsba kötik az intézkedő rendőr kezét. Persze ezért nem ő a felelős, hanem a rendszer. Elcsépelt már, de az „amíg vér nem folyik, nem tudunk intézkedni” gyakorlaton jó lenne változtatni országos szinten is. Értem és tudom a jogi akadályokat, de egy kis karhatalmi „zaklatás”, autóztatás sokszor nem ártana a balhézóknak, hangoskodóknak. Ezzel talán elkerülhető lenne, hogy azonos helyszínekre többször is ki kelljen szállni, vagy, hogy a jogsértést elszenvedő állampolgár úgy érezze, hogy az állam nem képes megvédeni őt – foglalta össze a kiegészítések indokait Bense Zoltán.
